Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A kései tanyásodás jellemzői
79 vő magyar marhakivitel állatnevelő területe. Hofer Tamás az állattartó gazdálkodásnak ezt a rendszerét egyenesen szarvasmarha-monokultúrának (Rinderzucht- Monokultur■) nevezte (1985, 89-102). A szarvasmarha-monokultúráról a gabonamonokultúrára való áttéréssel párhuzamosan megváltozott az Alföld települési képe. Míg a távoli határrészekben korábban csak az állattartást szolgáló egyszerű építmények álltak, a XVIII. század második felétől megjelentek a tanyák, amelyek egyre inkább a gabonatermesztéshez kapcsolódtak. A tanyarendszer kialakulását a Nagy Magyar Alföldön a paraszti földtulajdon, a szabad, kötetlen földhasználat és a tagosítás tette lehetővé (Rácz 1980, 97-148; Szabad 1980, 149-169; Orosz 1980, 170-215; Für 1980, 216- 271). Az alföldi tanyarendszer vizsgálatában gyakran érintett kérdések a spontán fejlődés, a gazdasági észszerűség, a XVIII-XX. századi központi irányítás ellentörekvései, a tanyán élők kapcsolata a kibocsátó agrárvárossal. Bizonyára az én mezőföldi tanyakutatásaimat is befolyásolták azok a szempontok, amelyek a klasszikus tanyás terület, a Nagy Magyar Alföld kutatásában századunk tudományában, közgondolkodásában felmerültek. E kérdéseket legutóbb Bárth János foglalta öszsze a Duna-Tisza közi tanyák néprajzi jelenkutatásához készített adatgyűjtési útmutatójában (1996 b). A köztudatban a tanya-fogalomhoz a Nagy Magyar Alföld területe kapcsolódik, pedig már Erdei Ferenc utalt rá, hogy "ritkásan újabbfajta tanyaképződmények széjjel a Dunántúlon" is vannak (1942, 151). Györffy István, a magyar tanyakutatás úttörője, is felfigyelt arra, hogy a tanyavilág határa "nyugat felé itt-ott átlépi a Duna vonalát, s a Duna jobboldali síkján is terjedőben van." (1943, 49). Még korábban regisztrálták az alföldi tanyarendszer határának nyugat felé való kiterjedését földrajztudósaink, kartográfusaink. Kogutowicz Károly Zsebatlaszában (1921) jelent meg a Prinz Gyula által szerkesztett térkép, ahol a tanyák csoportos előfordulásának határa mára a Dunától nyugatra, a Mezőföld közepén íut. Ugyanitt találjuk Kogutowicz Károly térképét a tanyák elterjedéséről, amely a Mezőföldet is tanyás területként jelöli (1921, 81, 85). A tanyakialakulás lehetőségét a Mezőföld néhány településén a tagosítás (Dunapentele, Enying, Sárkeresztes), legtöbb helyen a közép- és nagybirtokokon végrehajtott parcellázás (Aba, Tác, Sárbogárd, Perkáta, Rácalmás, Dunapentele, Baracs, Kistápé) teremtette meg a XIX. század végén és a XX. század első felében. A tagosított határban legtöbb esetben csak ideiglenes tartózkodásra alkalmas enyhelyek, kunyhók, s csak kevés ideiglenesen vagy állandóan lakott tanyaépület jött létre. Sokkal intenzívebb a tanyásodás parcellázás esetén, amikor földművesek, állami alkalmazottak, értelmiségiek, iparosok is építettek, vásároltak tanyákat. A XIX. század végén és a XX. század első felében végrehajtott parcellázásoknak a parasztság földhöz juttatásában is óriási szerepük volt. Nyomukban több településen a kisbirtok területe megközelítette, elérte vagy meg is haladta a közép- és a nagybirtok kiterjedését. A parcellázások szociális jelentőségét Bárth János is hangsúlyozta: "A parcellázás, a farmtanyák létrehozása társadalompolitikai szempont
