Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
76 A legkisebb leány, Teréz már 1945-ben elment szolgáim Budapestre, Ceglédre, Nagykátára, ő nem dolgozott a tanyán. 1950-ben kuláklistára kerültek, a beszolgáltatás felemésztett minden termésüket. A homokon 1952-ben aszályos esztendő volt, a vetőmag sem termett meg, de a beszolgáltatást le kellett adni. A kenyeret és az állatoknak az abrakot meg kellett venni. Ekkor 10 kh földet leadtak az államnak, de továbbra is kulákok maradtak. András elment Sztálinvárosba dolgozni, itt kenyérhez, krumplihoz hozzájutott. Tavasszal hazajött, kaszált, aratott, masinázott, így teremtette elő a kenyeret és a vetnivalót. Pálfán titokban vett kukoricát, lopva hozta át Győrimajorba, mert nem volt szabad egyik faluból a másikba terményt átvinni. Ekkor már csak egy lovuk és egy tehenük volt. 1953-ban a Nagy Imre program után a beadást megszüntették, jobb termés lett, enyhült a helyzet. 1954-ben Berehovaiék eladták a 13 khas tanyát az épülettel együtt. Bikácson megvettek egy sváb házat, oda költöztek ősszel. 1955 tavaszán bérbe vették Péterfai József egykori uradalmi főerdész tanyáját 1800 D-öl földdel, s még maradt 5 kh saját földjük is. Azon gazdálkodtak 1960-ig, a nagy termelőszövetkezet szervezésig. Akkor a szövetkezetbe vitték az összes földjüket. Vettek Kistápén egy házat, a már idős Berehovai István ide költözött. Berehovai András 1959-ben vett egy kis tanyát Kiskorényi Páltól, 1 kh földdel. Ezen gazdálkodott, hozzá a paksi téesztől 18 kh legelőt, az erdészettől illetményföldeket bérelt. Főleg szarvasmarha-, ló-, sertéstartással foglalkozott. 1964-ben ő is házat vett Kistápén. Édesapja 1968-ban, édesanyja 1981-ben halt meg. Mindkét kistápéi háza üresen állt, ezért győrimajori tanyáját 1984-ben kisajátították, az erdőgazdaság le is bontatta. Erőszakkal hozták be győrimajori tanyájából kistápéi házába 1984. augusztus elsején. Berehovai András elmondta, hogy tanyájuk jövedelme főként a tejből, tojásból, az állatok szaporulatából származott, A túrót, tejfölt, tojást a paksi piacra vitték. Dunaföldvárra, Paksra, Szekszárdra, Simontomyára, Pincehelybe, Nagydorogra, Cecére, Sárbogárdra, Dunapatajra, Kalocsára, Fülöpszállásra, Szabadszállásra jártak vásárokra. Főleg állatokat adtak-vettek. A dohányból is jött pénz Nagydorogról a dohánybeváltótól. A ricinust a földműves szövetkezet vette át Bikácson. Pakson a piacon adták el a mákot, vagy Bikácson a földműves szövetkezetnek. Berehovai András a többi győrimajori tanyát is felidézte. A Lukácstanyához 65 kh föld tartozott. Lukács Imre őcsényi főjegyző felesége Dunaszerdahelyen malmot is örökölt. Az első bécsi döntést követően, 1938-44 között a malmot működtették, 1945-ben jöttek vissza a tanyára. Addig két cselédcsalád, Csema István (Kistápé), Orova Mihály (Németkér) művelte. Lukácsék 1949-ig laktak a tanyán, földjeiket felesbe, harmadosba Berehovai Andrásnak és a kitelepítés elől bujdosó györkönyi németkéri sváboknak adták bérbe. 1949-ben Lukács Imréék Szekszárdra költöztek, mert városi lakásukat távollétükben államosítani akarták. Pék János Tengelicen (Tolna m.) született, de Tamásiból került ide, ahol vándorjuhász volt. Győrimajori tanyájához 52 kh föld tartozott. Korábban az egész Győrimajort legelőnek használták: rideg gulyák és lovak jártak rajta az uradalom
