Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
75 A győrimajori tanyák utolsó lakója, Berehovai András (szül. 1926) előbb a saját tanyájukról beszélt, majd az összes tanya tulajdonosát felsorolta. Édesapja, Berehovai István első világháborús orosz hadifogolyként került Magyarországra. Ukrajnában, a zsitomiri járás Jankoce községében született. Ukrajnai hazájában már megismerte a tanyás gazdálkodást, szüleinek tanyája volt. 1923-ban feleségül vette Kecskeméti Teréz ceglédi lányt, akivel Nagykátán* béreltek tanyát. Itt a Felső-Feketeerdő határrészben egymás mellett, holdanként 10 mh földet vettek, amelyre az 1930-as évek végén egy kis tanyát építettek a felesége örökségéből. A győrimajori tanyát 13 kh földdel 1943 márciusában vették Puskás Ferenctől, aki visszaköltözött Csanád megyébe, Dombiratosra. Puskás Ferencnek Dombiratoson volt néhány hold földje, amit innen munkált. A fia a háborúban harcolt, a leánya dolgozott otthon. Puskás Ferenc 1943-ban visszament a leányához, mert idősödött, s talán a fia is elesett a fronton. Berehovai Istvánnak négy gyermeke volt, de csak kettő költözött velük Győrimajorba. A legidősebb leány, Margit már férjhez ment, Nagykátán maradt. Anna polgári iskolába járt Nagykátán 1944-ig, a tanévben a szomszédnál maradt kvártélyon. András és a legkisebb leány, Teréz jött a szülőkkel. Nagykátán a földet, a tanyát eladták. Az ingóságot vasúti vagonban szállították Vajtáig. A lovakat, teheneket, disznókat is eladták. Kutya, macska és pár baromfi jött velük. A vajtai vasútállomásról fuvarosok hozták el az ingóságot Győrimajorba. Puskás Ferencet ugyanaz a vagon vitte vissza Csanád megyébe. Előző ősszel még ő vetett a tanyán. Berehovaiék a dunaföldvári vásáron vettek két csikót, kocsit, szerszámot, azzal végezték el a tavaszi szántást, vetést. Búzát ezen a 13 kh-on nem nagyon tudtak termelni, mert futóhomokos volt. Ezért vettek és béreltek még földeket. Rozsot, zabot termesztettek, 13 kh fele kalászos: rozs, zab volt. A kukorica sem szereti a homokot, a krumpli igen. 1 kh dohányt, 1000 G-öl mákot, ugyanennyi ricinust termesztettek. 1945 után vettek egyszer 5, egyszer 10 kh földet, így a 28 kh-dal kuláklistára kerültek. Felesbe is béreltek földet a Lukács-tanyán. Amikor már több földjük volt, akkor takarmánynak több zabot vetettek, mert a lucerna nem nagyon sikerült. Egy 2,5-3 kh-as erdőrészletet legeltettek a marhákkal. Utóbb a ritkás részét kitermelték, felszántották. Részéért is kaszáltak az erdőgazdaság területén. Két lovat, 8-15 szarvasmarhát tartottak. Sok marhatrágya kellett a homokra. Egy anyadisznóval és a szaporulatával foglalkoztak. Süldőket adtak el, maguknak kettőt hizlaltak. 25-30 tyúkot, 10 kacsát, 3 ludat és a szaporulatát, 10 pulykát tartottak. Egy vasekéjük, 3 levél könnyüfogasuk, 2 levél nehézfogasuk, 1 tövisboronájuk, 1 széles fahengerük, 1 oldaldeszkájuk volt. A tanyával együtt egy öreg, 14 soros hengeres vetőgépet is megvettek. Kézi szecskavágót, répavágót Nagykátáról hoztak. Családi munkaerővel művelték meg a földet, csak az aratásnál alkalmaztak egy kaszást, aki esetleg kévét is kötött. András aratott a húgával és egy alkalmazott. Nem jártak el máshova napszámba, csak később az állami gazdaságba Anna. ' Megemlítem, hogy Nagykátán az Alsófeketeerdő 7. sz. alatt 1985-ben tanyamúzeum nyílt, ahol a Tápió-vidéki tanyák hagyományos berendezése látható. Ebből a környezetből érkezett a Mezőfoldre a Berehovai-család. Vö. Ethnographia CV. 1994. 526; Balassa M. Iván 1996, 198-199.
