Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
68 térben lemeszelték a gabonatárolás végett. Ennek nagy előnye volt, hogy télen meleg, nyáron hűvösen tartotta a lakást, és a terhelést jól bírta. Az épületet nyeregtetővel és cementcseréppel fedték le úgy, hogy a padlástérben a ráeresztéseket vékony polyvás sárral kenték le, így a gabonára a téli hóvihar nem tudta a havat besikálni. A házak oromzata téglából készült, középen egy kis bemélyedéssel, melybe egy szentelt feszület került beállításra. Az épület udvar felőli részén a gerendák toldásával két méter szélességű, két végén és elöl egy méter magas, téglával vagy deszkával zárt folyosó (gang) készült. A helyiségek padozata sár, illetve mázolt padozat volt. Minden háznál a fűtést egy helyiségben legalább a kemence biztosította, ahol a kenyérsütés is történt. A kemencéket az állatok etetése után visszamaradt kukoricakóróval fűtötték. Visszaemlékezve a gyerekkorra, milyen jó volt télen a kemence körüli padkán vagy a kuckóban üldögélni, heverészni, csendben figyelve a nagyok beszélgetését." (Bogdán 1990, 46-50). A tanyákat a Bodzás- és a Pap-dűlő közötti, egy öl szélességű Bácskai-dűlő kötötte össze. Maga a terület, amely 3 km távolságra feküdt a falutól, már az 1920- as években hivatalosan is megkapta a Bácskai tanyák elnevezést. Bácsgyulafalváról 1913-14-ben, majd az első világháború idején és az azt követő években összesen 20 család, 63 fővel települt Dunapentelére. Figyelemre méltó, hogy a Bácskai-tanyák egy része már az 1920-as évek végén farmtanyából tartozéktanyává vált. Dóra Szilárd pálhalmi földbirtokos 1926- 27-ben eladta a dunapentelei Magyar utcában lévő kastélyát, a hozzá tartozó földterülettel együtt házhelyek céljára. Telket vásárolt itt a Bogdán-, a Lábadi- és a Borsos-család, ahova rövidesen építettek is: Bogdán Pál a Magyar utca 79., Lábadi József a 75. és Borsos István a 71. szám alá. Martonosi Pál a Vaskapu utcában, Kiss Zakariás a Régi posta utcában vett házat. A belterületi házvásárlás után az idős családok beköltöztek a faluba, csak a fiatal családok maradtak a tanyán. A Bácskai-tanyák közül a Kabók-tanya még ma is lakott. Itt, a Dunaújváros, Tanya 1053. számú házban kerestem fel a tanyaépítő, Martonosi Pál unokáját, Káli Andrásné Kabók Rozáliát (szül. 1924), aki tanyájuk történetéről, gazdálkodásukról, tanyai életükről tájékoztatott: "A Bácskai-tanyákat 1914-ben építették. Martonosi Pál, Kiss Zakariás, Bogdán Pál, Borsos József Bácsgyulafalváról (most Telecska) jöttek. A föld volt kevés, az ott eladott földjeik árán Dunapentelén a kétszeresét, háromszorosát tudták megvenni. Szalma Péternek pl. 6 kh földje volt Bácsgyulafalván, és Pentelén 19 kh-at vett. Nagyapámnak, Martonosi Pálnak két tanyája volt, a falu felé a későbbi Lénárt-tanya is az övé volt. Három gyereke volt, két lány és egy fiú. Egyik leányát, Martonosi Júliát elvette Hollósi János. Ők kapták meg a másik tanyát 17 kh földdel, amit kb. 20 év múlva Lénáit József vett meg. Hollósiék nem szerették a paraszti munkát, eladták a tanyát, Fehérvárra költöztek, ahol bútorüzletet nyitottak. A fiú, Martonosi Ferenc Szekszárdra nősült, a Fehércsárda tulajdonosának a lányát vette el. Csak a másik leány, édesanyám, Kabók Györgyné Martonosi Teréz maradt a tanyában. A szülők elosztották a földet háromfelé, édesapám, Kabók György művelte az összesét bérben. Kabók György örökölt Bácsgyulafalván a szüleitől, azon a pénzen vette meg Pentelei Molnár Já
