Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
67 lás alapján elvégezte számukra. Megállapodtak abban is, hogy a puszta épületeit lebontják, és ebből melyik épületrész kié legyen. A földterület elosztásában is megegyeztek: a területet a Bodzás- és a Pap-dűlővel párhuzamosan osztották el, így mindenkinek jutott a meredekebb, dombosabb részből is. Kivételt képezett a Pap-dűlő melletti sík terület, amely viszont a falutól távolabb esett. Martonosi Pál 44, Kiss Zakariás 44, Bogdán István 62, Borsos István 43 kh-as parcellát vásárolt. A fennmaradó területet ugyancsak Bácsgyulafalváról már az első világháború alatt Égető József (25 kh), Pistyák János (20 kh) és Szalma Péter (18 kh) vásárolta meg. Bogdán Pál az első áttelepülők közé tartozott. Unokája, Bogdán István a családi krónikában így örökítette meg a gyulafalviak dunapentelei honfoglalását: "Alig múlt el 1913/14 tele, amikor a férfiak előrejöttek, hogy szálláshelyet készítsenek a család részére, addig is amíg a saját földön, az új tanyákon a lakóházak felépülnek. A megegyezés szerint mindenki a régi gazdasági épületekben - mely neki jutott - egy-egy átmeneti lakást készített. Nagyapámék is a zsindelytetős, cementjászlas és betonpadozatos, nagy istállóban alakítottak ki egy átmenetileg lakható részt. Végül ez a nagy istálló meg is maradt, nem került lebontásra. Ez lett a későbbi fejlett állattenyésztésnek az alapja. 1914 kora tavaszán, március idusán nagy volt a sürgés-forgás a gyulafalvi otthonokban. Elmúlott egy emberöltő, 30 év, ismét kocsira - mint valamikor Szajánban, de most már magabiztosabban -, majd vasúti vagonba került minden mozgatható ingóság, érték és csecsebecse, amihez keserves vagy boldog emlék tapad. Szorongó és fájó szívvel kell megválni a meleg otthont adó kis családi tűzhelytől, mely apáinknak első, de nagyapáinknak, sőt dédapáinknak a vándorlás során második otthona volt, s most újra vándorútra térni egy új harmadik otthon felé. A majdan megépítendő 4 tanyára 9 családban 27 személy készülődött. Megérkezve, elfoglalta mindenki az általa előkészített lakóhelyiségeket, majd az állatoknak is átmeneti szállást, istállókat hoztak létre. Megindultak a tavaszi munkák, a további építkezéseket megelőzve első volt a föld megművelése, vetése, majd a folyamatos növényápolási munkák. Közben, ha egy kis idő jutott, megkezdődött a tanyahelyek kijelölése, kutak ásásával a víz biztosítása. Először is az állatokat kelllett véglegesen elhelyezni, s így az istállók építése kezdődött meg, részben a bontott, részben a vásárolt anyagokból. Ebben az évben nem is lehetett szó a lakóházak megépítéséről, elég volt a felesleges épületek elbontása úgy, hogy az anyag ami jó még, felhasználható legyen, és a hiányzó anyagok beszerzése. A fiatalok egész nap általában a határban, míg az idősebbje a ház körül az állatok etetését és a bontási munkákat végezték. A tanyahelyek kijelölése megtörtént, így 1915 kora tavaszán megkezdődhettek az építkezések. A lakóházak tégla alapra tömött fallal készültek. A lakóépületek mindenkinél 20-22 m hosszú, 6 m szélességű, négy helyiségből álló épületek voltak. A falakat 60 cm vastagságra tömték meg. Mestergerendákat már nem raktak be. A gerendák közé ezen a vidéken ismeretlen, zabszalmából és sárból egy méter hosszúságú lécekre feltekert, majd kiszárított, 20 cm körüli vastagságú csömpölyeget raktak, melyet azután polyvás sárral simítottak le. Végül a padlás
