Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
66 György (szül. 1922) Dunaújvárosban a Pentele Baráti Kör összejövetelén 1997 nyarán Dunapentele határából a következő tanyákat sorolta fel: "Alájárói tanyák: Kabók György, Bogdán József, Borsos József, Vajai Vilmos tanyája a baracsi út végén. Ezek a Bácskai-tanyák. Közülük a Kabók-tanya és az Égető-tanya ma lakás. A Rév úti tanyák: Horváth Ferenc, Dér Imre, Csefkó Farkas István, Farkas György, Faragó Ferenc, Fekete István tanyája. Ezek a régi dunai révhez vezető úton épültek. Kádár József tanyája révház volt valamikor, előtte állt Gusztos József tanyája. A szalmacellulóz gyárnál: Dér János, Naszvadi István, Faragó István és József tanyája, Radies István istállója. Alsó-tanyák: szintén a szalmacellulóz gyárnál Kádár György, Török István, Cs. Farkas György, Kollár Imre, Farkas István tanyája. A szalmacellulóz gyár alatt két tanya ma is megvan: Farkas Kálmán, Farkas Antal tanyája. A régi 6-os út mellett állt a Pörgye-tanya és Farkas János tanyája. A Kubicska-tanya a Szélkakasnál, a kamionmegállónál volt. Farkas István, Nyuli Ferenc, Farkas Ferenc tanyája és a Králik-tanya a baracsi útnál épült. A mai rétszilasi útnál Újbányái János tanyája. A venyimi útnál a Gödörben három tanya: Fetter Viktor, Oroszi Mihály tanyája és a Tóth-tanya. Rácalmás felé a Nuszpl-, Török-, Molnár-tanya ma is megvannak. Négy Nyuli-tanya volt, négy Nyuli testvéré. A pentelei határban istállók is voltak, ahova csak a lovakat lehetett bekötni. Mátyás Horváth Györgynél, Gerendái Jánosnál, Nyuli Istvánnál, Rekenye Tóth Józsefnél csak istálló volt." Dunapentele Alájárói-dűlőben a Bácskai-tanyákat Bácsgyulafalváról (Bács- Bodrog m.) települt magyarok építették. A főként Szajánból (Torontál m.) származó, szegedi eredetű magyar lakosság 1883-ban alapította a Telecskai-dombok alján Bácsgyulafalvát, ahol a sokgyermekes családok számára az első világháborút megelőző évekre már szűk lett a községhatár. Megindult az elköltözés észak felé, a Duna-Tisza közére és a Mezőföldre: Fülöpszállásra, Kerekegyházára, Dunavecsére, Soltra, Dunapentelére, Rácalmásra, Perkátára. Dunapentelére egy korábbi rácalmási tanyavásárlás kapcsán jutottak el a bácsgyulafalviak. Erdélyi Péter fia Budapesten volt rendőr. Udvarolt egy cselédlánynak, akinek a gazdája árulta a Rácalmás határában, az akkori 6-os számú út mentén álló tanyáját. A fiú értesítette Bácsgyulafalván élő apját, aki megtekintés után megvásárolta a tanyát, és odaköltözött. Pistyák János és násza, Tóth József, értesülvén a sikeres vásárlásról, eljöttek szétnézni, s Rácalmáson a radicsai tanyák közül megvettek egyet. Egyik rokonuk, Borsos István tőlük tudta meg, hogy Dunapentelén Bruck Frigyes földbirtokos árulja a 256 kh-as földjét, pusztával együtt. Borsos István két vőtársával, Bogdán Istvánnal és Kiss Zakariással, valamint Martonosi Pállal 1913 tavaszán felkerekedtek, és megnézték a pentelei birtokot. A föld minősége, fekvése megfelelt, de 60-70 kh-dal nagyobb volt, mint amennyire ők vevők tudtak lenni. Szóban megegyeztek a vételárban, abban is, hogy melyik részt kívánják maguknak megtartani, a többire igyekeznek vevőt hozni. Az adásvételi szerződést 1913 nyarának végén kötötték meg úgy, hogy 1914 tavaszán fognak költözni. Ekkorra a bácsgyulafalvi földet, házat mind a négyen eladják, és a tavaszi munkákat már Dunapentelén kezdik. Az őszi szántást és gabonavetést a volt tulajdonos elszámo
