Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
46 visszaemlékezését jegyeztem le: "Az elődeimtől úgy hallottam, hogy a mi kis tanyánk eredete 1850-re tehető. A seregélyesi határ, az igaerővel rendelkező gazdák számához viszonyítva igen nagy volt. Volt itt szegény ember elég, de aki maga neki tudott volna vágni a fold feltörésének, mert akkor még sok gyöp volt, no meg az adófizetésnek, olyan bizony kevés volt. így jutott, úgy tudom az ükapám a Páskomba 42 kh földhöz, az 1848-as szabadságharcot követő években. Azt, hogy ez a terület 42 kh-at tett ki azt csak a későbbi földmérések mutatták ki. Ekkor jutott itt a Páskomban tanyabirtokához Pajor József és Papp József is. A mi földünk az öröklések folyamán három részre osztódott. Nekem 14 kh maradt meg. Távol voltam a falutól, de szerettem itt élni és gazdálkodni. Minden munkát magunk végeztünk. Volt egy pár szép lovam, 3 tehenem és 4 anyakocám. Egy alkalommal 50 süldőt adtam el Fiáth-Hantosra. Többségében a sárosdi vásáron keltek el a jószágaim, és sok mindent mi is ott szereztünk be. Hozzám szerettek jönni a masinások, mert alig győzték kötözni a masinánál a zsákokat, úgy folyt az árpa szeme. Szép gyümölcsösünk és rengeteg baromfink volt, és a feleségem 80-100 db pulykát nevelt évente. Ezek minden kártékony bogarat összeszedtek a tanya körül, és jó pénzért adtuk el őket karácsony előtt. 40 kas méhünk is volt. Tanyámat a helyi téesz tagosította be, és most itt élek a faluban. 1947-ben még Móró János dunaföldvári kisgazda is létesített itt a Páskomban egy 16 kh-as tanyát, amit Mészáros Dénes középbirtokostól vett meg, de az ő tanyája is betagosításra került a Pajorékéval és a Pappékéval együtt." 1960-ban mindhárom tanya földterülete a seregélyesi termelőszövetkezet tulajdonába került. Tulajdonosaik közül Pajor József 1965-ben gyermektelenül halt meg. A Pajor-tanya épületét unokaöccse, Pajor István bontotta el. Léstár Gábor 1968-ig lakott a tanyán, ekkor Seregélyesen egy fél házat vásárolt, és feleségével együtt odaköltözött. A tanyát elbontották. Papp Károly 1960-ban halt meg. Fiai, József és László 1968-ig a tanyán éltek, abban az évben vásároltak maguknak házat Seregélyes-Szőlőhegyen. Ma már mindhárom tanya helyét csak az akácfák, bokrok jelzik. A szolgaegyházi (ma Szabadegyháza) tanyákról Gyimesi Károly, Kajtorpuszta egykori birtokosának fia beszélt: "Lója Lajos tanyabirtoka 61 kh-at tett ki Szolgaegyházán. A területhez a felesége örökség útján jutott az első világháborút követő években. Ehhez a területhez Lója Lajos még 31 kh-at bérelt, és így komoly árutermelő kisgazdaságot hozott létre. Négy pár ló és hat pár ökör volt tulajdonában. Egy középbirtoknak is dicséretére váló tehenészete: 25 db fejőstehénből és 15-20 növendékből állt. Napi 200 liter tejet szállított Budapestre. Emellett 6 anyakocát és 40-50 süldőt tartott. A tehenészet ellátására sok ipari takarmányt vásárolt, és a növénytermesztést is ennek az ellátására állította be. Sok cukorrépát termelt, és ennek melléktermékeit, valamint a gyári szeletet és melaszt tehenészetében hasznosította. Szép gyümölcskertészete is volt, benne 40 db hatalmas diófa és 1 kh csemegeszőlő. 1952-ben a sárosdi állami gazdaságba tagosították területét. Miután tanítói, oklevele volt, a továbbiakban Seregélyesen dolgozott mint pedagógus, ahol jelenleg is mint nyugdíjas él. A szolgaegyházi Göncsög-tanyának Szőllősi Móric
