Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
41 köcsögdudával, hegedűvel vagy harmonikával szolgáltatták a zenét. A pusztaiak és a tanyaiak egymás mellett élésének az 1950-es évek elején az uradalmi épületek lebontása, a pusztaiak elköltözése vetett véget. A táci határban kiosztott vitéztelkeken nem alakultak ki tanyák, mivel birtokosaik helybeliek voltak, a falusi házból gazdálkodtak. Abban az esetben, ha vidékről érkezett a vitéz, tehát a faluban nem volt háza, adott volt a farmtanya kialakulásának lehetősége. Az első világháború után 5 nem helybeli vitéz egyenként 20 kh-as vitéztelket kapott Balatonbozsokon a veszprémi káptalan Kispuszta nevű birtokán. Közülük négyen: Babos József, Csider Pál, Kovásznai György és Székely Vilmos tanyát építettek, s onnan gazdálkodtak. Az ötödik a faluból próbált gazdálkodni, pár év múlva tönkre is ment, és elköltözött Balatonbozsokról. A Kovásznai-tanya nagyobb, villaszerű épület, a másik három hosszú, gádoros ház. Mind a négyen saját maguk dolgoztak. Cselédjük nem volt, esetleg az aratást adták ki részes aratóknak. Sárosdon is az első világháború után gróf Esterházy László birtokából kiosztott 15 kh-as vitéztelkeken építették az első tanyákat. Tulajdonosaik Filotás János és Halmosi Lajos voltak. További négy tanya Sárosdon 1941-ben néhai Tószegi Sámuelné jakabszállási birtokának parcellázása után létesült. A fold nagy részét a sárosdiak, valamint Szabó József, Keresztes István, Pintér István sárkeresztúri és Krén Gyula szolgaegyházi lakosok vették meg. A vételár kh-anként 800 pengő volt, melynek felét azonnal a többit öt év alatt kellett kifizetni. Valamennyi vidéki földvásárló tanyát épített parcellájára. A Szabó-tanyához 75, a Krén-tanyához 50, a Keresztes-tanyához 45, a Pintér-tanyához 15 kh föld tartozott. A sárosdi tanyák összterülete 1944-ben 234 kh volt. Keresztes István volt sárosdi tanyásgazda így emlékezett vissza tanyai gazdálkodásukra: "Erdélyből az 1930-as években kerültünk Sárkeresztúrra, ahol 30 kh földünk volt. Mikor 1941-ben tudomásomra jutott, hogy a jakabszállási uradalom a bank útján parcellázásra kerül, akkor eladtuk Sárkeresztúron a földünket és 45 khat vettünk a jakabi részből, és arra tanyát építettünk. Nagy létszámú családunkkal eleinte mindent magunk végeztünk, de később Hangodi György sárosdi jegyző 20 kh földjét is megvettem, és ekkor már időszakonként napszámosokat is alkalmaztam. Jakabszállás közismerten jó feketefölddel rendelkezik, és ezt még hízómarhatrágyával állandóan erősítettük. Nagyon jó terméseket takarítottunk be mindenből. Egy pár lóval és két pár ökörrel gazdálkodtunk. Rendszeresen vetésforgót alkalmaztunk, a gabona és a kapások mellett sok takarmányt is termeltünk. A tanyánkról a 3-4 göböly mellett 20-30 hízósertés is került évente eladásra. A nyári készpénzbevételünket a kertészetünk biztosította. Egy kh paprikánk volt, és sok zöldbabot is termeltünk. Ezt lovaskocsival szállítottuk a fehérvári, illetve várpalotai piacra. A tanyánk a helyi téesz szervezése folyamán megszűnt, és én a Fejér Megyei Úthivatal dolgozója lettem, ahol megbecsültek, és innen kerültem nyugdíjba." Székesfehérvár határának déli, eredetileg Fövenypusztához tartozó részén kívül északi határrészében a Székesfehérvár és Zámoly határán elterülő Farkastanya területén alakultak ki paraszti tanyák. A Farkas-tanyához tartozó földterület
