Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
25 1979, 20). 1924-ben Herczeg Béla budapesti földbirtokosé, id. Hirschfeld Adolfhé özvegyi haszonélvezeti jogával. A föld vételára 1924-ben magyar holdanként 37 q, összesen 579 q búza volt (Adásvételi szerződés, Szent István Király Múzeum Néprajzi Adattára, Lelt.sz.: 83.15.). Kovács Gergely abai kőművessel még 1924-ben felépítették a tégla alapú, tömésfalú, cseréptetős tanyát. A lakóépület szoba-konyha-kamrás volt. A konyhában ekkor már nem szabadkéményt, hanem zárt, alul kemencével, felül húsfüstölővel kombinált vindofli kéményt építettek. Ehhez kapcsolódott a szobai dorkókályha fíistlyuka is. A dorkókályhát téglából építették, belül agyaggal betapasztották, kívül bevakolták és lemeszelték. A konyhából fűtötték üzékszárral (kukoricaszár). Télen a kenyeret, prászát, töpörtyűspogácsát, rétest, kalácsot, kuglófot is a dorkókályhában sütötték. A tanya építésekor a Kajtorhídi-dűlő folytatásában a Külső (Gräber)-Kajtor felé vezető dűlőút mellett már ott sorakoztak a paraszt-kajtori tanyák. A két szomszéd parcellára már a század elején tanya épült: Csuti István nádtetős tanyája 1900-ban, Csizmadia Lászlóé 1907-ben. Előbbi 10, utóbbi 20 kh-on gazdálkodott. Csép György (60 kh) tanyája 1890 táján, Borbély János (20 kh apja 60 kh-jából) tanyája 1920 körül épült. A dűlőben a tanyák között helyezkedtek el a faluból gazdálkodók 10-60 kh-as parcellái is. A tanyai földek az utóbbiakkal együtt alkották Paraszt-Kajtort. Németh Sándor tanyája kb. 1000 D-öles területre épült. A tanyaudvar három oldalára egy sor akácfát ültettek. Lakóépületéhez istálló, a vetőgép, a kocsi és a szecskavágó tárolására szolgáló fészer csatlakozott. Ezután külön építette az ötrészes sertésólat, amit a szérű, rakodó követett. Utóbbin külön kazlakban a tergeriszár és a baltacím állt. Az udvarra a lakóépülettel párhuzamosan egy ringló-, körte- és két sárgabarackfát ültetett. A konyhaajtóval szemben ásták a kutat. Lakóépületével párhuzamosan az egy vagon kukorica tárolására méretezett góré és a háromrészes baromfiéi (tyúk, kacsa, liba) helyezkedett el. A 11 kh-as parcella 16 öl szélességben a Dinnyés-Kajtori-csatomától északnyugat felé az Abáról Seregélyes-Börgöndpuszta felé vezető régi Budai útig húzódott. A csatomaparti rétet egy kis szántó, ezt a rakodóhely és a tanyaudvar követte a Külső-Kajtori-dülőig. Az út túlsó oldalán egy 1000 D-öles szántó cukorrépa, búza, burgonya számára, majd 500 D-öl szőlő, szilva- és cseresznyefákkal körülültetve, következett. A szőlő után még 3, dülőutakkal határolt szántó volt, amelyeken a búzát, kukoricát, baltacimt vagy tavaszi árpát termesztették hármas vetésforgó szerint. A búzát mindig a takarmány, a pillangósok után vetették. A 11 kh föld mellé még 10, 1933 után 20 kh-at béreltek. A 20 kh-on 6 kh őszi búzát, 1 kh rozsot, 7 kh kukoricát, 4 kh baltacimt, 800 D-öl répát vetettek. Hozzátartozott még 1000 D-öl rét, valamint 500 D-öl szőlő. A zöldségfélék számára a szőlő mellett veteményeskertet alakítottak ki. Ebben még 80-100 bokor dinnyéjük is volt. Két lovat és 1-2 tehenet tartottak. Minden évben ellettek egy csikót, amit 2 éves korában a budapesti 1. honvéd huszárezrednek vagy Bábolnára az állami ménesnek adtak el. A földeket a két lóval munkálták meg. A tejet a szomszédos
