Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A tagosítás és a tanyásodás
13 Ahol a községnek a két világháború közötti időszakban sikerült keresztülvinni a tagosítást, ott a tagosítást követően megindult a tanyásodás. Ilyen település Enying, ahol az 1927-ben végrehajtott tagosítás következményeként meginduló tanyásodási folyamatot kísérhetjük figyelemmel. Öt esztendővel a tagosítás befejezése után a munkálatokat vezető Nagymihály Ferenc földmérő mérnök így összegezhette az enyingi gazdák véleményét: "A birtok megmunkálása összehasonlíthatatlanul könnyebb és kevesebb időt vesz igénybe, mint a tagosítás előtt, tehát tökéletesebb is lehet. Vegyük csak az őszi munkálatokat: a 30-40 holdas gazda maga építhet a tagján egész egyszerű menhelyet a legcsekélyebb költséggel, kutat építhet, szóval hosszabb, rövidebb otttartózkodásra berendezkedhet. Ide beteheti eszközeit, melyek egész nyáron kint lehetnek. Ha a tag a községtől távolabb van, akkor a nagy munkaidőben az állatok kint maradhatnak éjjelre is, mert fedél alatt vannak. így pihent erővel a fogatnak legalább mégegyszer akkora teljesítménye van, mint ha reggel és este kilométereket kell megtennie munka előtt és után. Beszéltem gazdával, aki azt mondotta, hogy most a vetés alá háromszor megszántja földjét és mégis nyáron 3-4 heti teljes pihenője van neki is, meg az állatjának is, amikor a legjobb akarat mellett sem talál munkát. Azelőtt meg dacára annak, hogy a földjét vetés alá csak kétszer szánthatta meg, a munkát még el kellett sietnie, mert nem volt ideje annak alapos elvégzésére. Ha naponkint kijár is a fogatjával, az eszközök kint vannak, tehát fogatjával trágyát vihet ki, valahányszor megy tagjára. Ha pedig állandóbb jellegű épületeket készített, úgy egész nyáron kint lehet a tagján az állatokkal, baromfiakkal együtt, vagyis áttérhet a tanyai, vagyis belterjes gazdálkodásra. Azelőtt mire a kalászos behordásával elkészültek, most arra az időre a csépléssel is elkészülnek." (1936, 13). Enyingen a tagosított földeken a tagosítás után egy-két évvel elkezdődött a tanyák építése. Főként a falutól távoli földekre, a Szilasi úti 3. dűlőbe és a Szélescsapási-dülőbe épültek a tanyák. Sokan csak ideiglenes tartózkodásra alkalmas enyhelyet emeltek a tagosított földre. Ilyent épített Győri József 40 kh-as gazda is a Szilasi úti 3. dűlőben fekvő 30 kh-as szántójára. Közvetlenül a dűlő mellett kb. 50 D-öles területet foglalt el a tanyahely, ahol az épület körül kocsival megfordulhattak. A tanyahely dűlő felőli oldalára akácfákat, föld felőli végeibe pedig gyümölcsfákat (szilva, barack, meggy, dió) ültettek. A dűlő felőli oldalra építették fel a 6x5 m-es alapterületű enyhelyet. Az enyhely falábra épült, szalmatetős épület volt. Sarkain 4 ágasfát ástak le, amelyek a körbeíutó talpszelemeneket (koszorúgerendákat) hordták. A koszorúgerendák a szarufákat tartották. Léc helyett karvastagságú akácfákra került a héjazatul szolgáló teregetett zsúp. Az ágasokat vízszintesen is husángokkal kötötték össze, amikhez kukoricaszár-kévéket támogattak. Az épület egyik végét csak félig építették be. Ez az ajtó nélküli bejárat olyan széles volt, hogy a kocsit, vetőgépet is betolhatták rajta. Az enyhely egyetlen berendezése a jászol volt. Ezek az enyhelyek elsősorban eső, szél elleni menedékül szolgáltak ember, állat és a mezőgazdasági szerszámok számára. Ha munka közben eleredt az eső, akkor az állatokat a jászol elé kötötték, betolták a kocsit, felültek rá, s rendszerint evéssel töltve az időt, várták az eső végét. Jó időben a gyümölcsfák
