Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A tagosítás és a tanyásodás
14 alatt ettek. Az enyhely mellé kutat ástak. A kút melletti itatóvályúnál itatták az állatokat. A szomszéd bérlő is itt etetett-itatott. Ezek az épületek a munka közbeni ideiglenes tartózkodáson kívül nyáron át csupán a mezőgazdasági szerszámok (eke, fogas, vetőgép, henger) tárolására szolgáltak. Ha zárható ajtajuk volt, akkor télen is itt tárolták, ha nem, akkor télre hazaszállították a szerszámokat. A bemutatott enyhely a tanyakialakulás során a legegyszerűbb változat. Csupán ideiglenes tartózkodásra vertfalú, vályogfalú, szalma- vagy cseréptetős, gyakran kétosztatú (szoba+istálló) tanyákat is építettek. Ezek használata igen változatos képet mutat. A Szilasi úti 3. dűlőben Vida József tanyájában legény fia lakott. Ő gondozta a tanya körüli legelőn tartott teheneket. Tóth F. Lajos tanyájában a feles dinnyés lakott, Paksi Lajos és Tóth István tanyájában csak néha laktak kinn a nagyobb munkák idején. Utóbbi istállójába 4-5 állatot is be lehetett kötni. Balogh Imre református lelkész tanyájában a feles bérlő lakott. A Szélescsapási dűlőben Kovács József és Tóth F. István 100 kh körüli birtokkal rendelkező fiatal gazdák állandóan a tanyán laktak. Mindkét tanyán cselédlakás is volt, a cselédek itt laktak. Téli kinnlakásra az állattartás miatt volt szükség. Utóbbi két fiatal gazda szülei és iskolás gyermekei a falusi házban laktak. A Szélescsapási dűlőben még Balogh Péternek, Kiss Józsefnek, Simon Jánosnak volt földfalú, cseréptetős, csak ideiglenesen lakott épülete. Rajtuk kívül ebben a dűlőben még számos falábra épült, szalmatetős enyhely szolgált munka közbeni ideiglenes tartózkodásra. A tanyák, enyhelyek köré a legtöbben gyümölcsfákat ültettek, szőlőt telepítettek. Kutat minden esetben ástak, ahol a szomszéd, nem tanyás birtokos is itathatott. A tanyát bérlőkön és a tanyán lakó cselédeken kívül Enyingen ritka esetnek számított az, ha valakinek csak tanyai háza volt. Ilyenek voltak Szabó Gyuláék, akiknek a házát a község az 1920-as évek végén kisajátította, mert egy új utca nyitásánál útban volt. A falusi házért kapott pénzen a mezőszilasi úton fekvő földjükön vertfalú, cseréptetős, szoba-konyha-istállós tanyát építettek. Innen művelték 20 kh-as földjüket. A tanya mellé gyümölcsöst, szőlőt is telepítettek. Enying határának keleti részén, a Balatonszabadiba, Siómarosra vezető utak mellett is megindult a tanyásodás. A szabadi út mellett, a Murvásgödrök részen Varga Lászlónak 18 kh földje, 600 G-öl szőlője, 500 D-öl rétje volt egy tagban. Ide a dülőút mellé építette a falábakon álló, egy oldalról nyitott, nádféltetős enyhelyet, tanyát. Az enyhely oldalát husángok közé csaptatott nádból készítették. Nyitott része dél felé nézett. Három-négy diófával, akácfákkal ültették körül. Mögötte akáccal beültetett remész, előtte gyöpös rész volt, ahol a kocsival megállhattak, megfordulhattak. Kutat nem ástak. A szomszédban Hordó Gyuláéknak tömésfalból épített tanyájuk és kútjuk is volt, ahol Vargáék is megitathatták a lovaikat. A másik szomszéd, Csehkis Imre is nádfalú fészert épített a tagosított földjére. Varga László a tanyában tartotta az ekét, a fogasokat, a hengert, a boronát és a vetőgépet. Ezeket reggel a tanya előtt ráakasztották a lovakra, és indultak dolgozni. Télre minden munkaeszközt hazavittek. A tanyában jászol nem volt, a lovak a kocsiról ettek. Ha eleredt az eső, akkor bementek a tanyába, a lovakat odakötötték valamelyik oszlophoz. A tanyában ebédeltek, leterített pokrócon ültek. Nyáron aratáskor
