Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A tagosítás és a tanyásodás
12 tehát a Nagy Magyar Alföldön használt értelemben fogtam föl, elkülönítve a Dunántúlon hozzátapadt uradalmi eredetű jelentésámyalattól. A Mezőföld települési képében a puszták, majorok mellett csak a XIX. század második, de még inkább a XX. század első felében jelentek meg a kisparaszti farmtanyák. Kialakulásuk lehetőségét a parasztbirtokok tagosítása, valamint a közép- és nagybirtokok parcellázása teremtette meg. A XVIII-XDí. századi magyar mezőgazdaság fejlődésében nagyjelentőségű mintagazdaságok (pl. báró Lilien József ercsi és a Brunszvik család martonvásári uradalma), valamint a XX. századi szociográfiai irodalom (főként Illyés Gyula: Puszták népe című müve) révén a Mezőföld a legjellegzetesebben nagybirtokos, uradalmi területként él a köztudatban. Mezőgazdaságában kétségtelenül a jól szervezett puszták láncolatára épülő uradalmi gazdálkodás volt a legfontosabb, de nem az egyetlen gazdálkodási forma. A nagy- és középbirtokok mellett a terület mezővárosaiban és falvaiban a jobbágyfelszabadítás eredményeként kialakult paraszti gazdaságok is léteztek. Az egykori jobbágytelkeken létrejött paraszti gazdaságok a XIX. században csak ritkán léptek a tanyásodás útjára. A XX. század közepéig legtöbb település határában még a tagosítást sem érték el, így a tanyakialakulás egyik legalapvetőbb feltétele, a tagosított föld is hiányzott. A TAGOSÍTÁS ÉS A TANYÁSODÁS A tagosítás az a földbirtokrendezési művelet, amelynek során a parasztgazdák — a jobbágykori háromnyomásos földművelési rendszerből fennmaradt - szétszórt, sok apró darabból álló birtokát összevonják, és mindenki egy, esetleg kettő vagy három tagban kapja meg a földjét. A Nagy Magyar Alföld legtöbb helységében a XIX. század második felében vagy a századfordulón tagosítottak, s a tagosított parasztbirtokokon megfigyelhetjük a tanyarendszer gyors kialakulását. A bánsági Végvár (Tormac, Ternes m.) határában az 1895-96-ban elvégzett tagosítás után pár év alatt több mint 200 tanya épült (Paládi-Kovács 1973, 304). Mezőkeresztesen (Borsod m.) 1910-ben tagosítottak, az ezt követő pár év alatt határában kifejlődött a tanyarendszer (Györffy 1942, 252). A Mezőföldön Dunapentele (Fejér m.) mezőváros határában az igen korai, 1859-ben végrehajtott tagosítás teremtette meg a tanyásodás feltételeit. A dunaföldvári országúitól keletre és nyugatra elterülő tagosított földjeikre már ekkor tanyákat építettek a telkes gazdák. Ma az út jobb oldalán a Nyuli- és az Oroszitanya, bal oldalán a Leitner-tanya áll. Utóbbi építtetője Leitner János a tagosítás korában Dunapentele legvagyonosabb telkes gazdája volt: 3 egész és 1 negyed telek tulajdonosaként. Még a tagosítás napjaiban is vásárolt földeket. Egy egész teleknél többet bírt az ugyancsak tanyás gazdálkodásba kezdő Nyuli család is (Farkas 1975, 164-169).
