Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Palotaváros társadalmi szerkezete a XX. század elején
Palotaváros társadalmi szerkezete a XX. század elején A századforduló Palotavárosának társadalmi struktúráját vizsgálva szükséges néhány mondatot szentelni a magyarországi, illetve székesfehérvári viszonyok jellemzésére. Aszázadforduló magyar társadalma polgárinak nevezhető, melyet azonban feudális maradványok terheltek. A társadalmi osztályok és rétegek közt a határvonalak jól felismerhetők, mégis az alapvető válaszfal a dolgozó osztályok és az uralkodó osztály közt van. Emellett a belső határvonalak is meghúzhatok. Mivel nálunk nem a klasszikus kapitalista fejlődés zajlott le, a feudális társadalomszerkezet lassabban bomlott, erős maradványokkal rendelkezett, amelyek beépültek a polgári struktúrába. A régi társadalom elemei tehát együtt éltek az új, és kellően ki nem fejlődött rétegekkel, osztályokkal. Ugyanakkor jelentős társadalmi átrétegeződés is lezajlott, a régi elemek süllyedésével, újak felemelkedésével. A városiasodás, iparosodás lassú ütemben zajlott, a kapitalizmus hazai fejlődésmenetében a földbirtokosság volt a vezető réteg, s a mezőgazdaság töltött be meghatározó szerepet (Hanák, 1978, 426-515). Fejér megyére is érvényesek voltak az országos jellemvonások. Számottevő ipar csak Székesfehérváron volt, de az is elsősorban kisipar, kézművesipar. Főként a mezőgazdasági termelés folytatásához, a lakosság alapellátásához szükséges termékeket hoztak létre, illetve ilyen szinten végeztek szolgáltatásokat. Csak a város és a közvetlen környék igényét elégítették ki, országos viszonylatban vezető szerepet nem játszottak. A városban a modem gyáripart elsősorban a Déli Vasúti Műhely és Gépgyár képviselte, melyen kívül a kisipar háttérbe szorításával, annak alapjain éppen a Palotavárosban fejlődött ki a Felmayer Kékfestő- és Kartonnyomógyár, valamit a Weiss és Tull Bőrgyár. A további gyáralapítási kísérletek meghiúsultak a város vezető rétegének ellenállásán, akik az agrárarculat valamint az olcsó munkaerő elveszítése miatt tartottak az ipari üzemektől. A lakosság számához viszonyítva kellő arányban kereskedelmi vállalatok és pénzintézeket sem alakultak. A kereskedésben a döntő tényezőt az állandó üzlettel bíró kiskereskedők alkották. Mind az ipar, mind a kereskedelem vonatkozásában hátrányt jelentett Budapest közelsége is. A mezőgazdaság fejlődésének a város viszonylag kicsi határa emelt gátat (Farkas 1975, 1033-1044). A vázolt körülmények alakították ki Székesfehérvár-Palotaváros társadalmát, melynek struktúráját a Fejér Megyei Levéltárban található 1911. évi adófőkönyv alapján vizsgáltuk. A vizsgálódás elsősorban a foglalkozási megoszlásra terjedt ki. A társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely illetve a tulajdonviszonyokat tükröző foglalkozási megoszlás egy társadalom struktúrájának vázát adja. Ezt árnyalja a gazdasági tényező, a vagyon, illetve a politikai tényező, a hatalom, melyek vizsgálatára csak csekély mértékben volt lehetőségünk. Az adófőkönyv szerint Palotaváros területe egykorú nevén a Tolnai, Jancsár, Sütő, Selyem, Horog, Halász, Szúnyog, Rác, Szömörce, Sziget, Csapó, Simor, Szeder, Palotai, Tobak utcákat, a Cserepes- és Korona-közt, aTemetősort, a Ráctemető- és Bőrgyár dűlőt, a Varga-csatornapartot, valamint a Hal teret foglalta magában. A városrészben 502, jórészt lakott ingatlan állt. Az adófizető természetes személyek, illetve családok száma 895-re rúgott. A városrész lakosságának meghatározó tényezője - amint utaltunk rá - a kisbirtokoskisbérlő, illetve kistermelő-polgári középréteg volt. Az ittlétük által kialakított kép inkább falusias, mint városi jellegű települést idézett. Az uralkodó osztály képviselői nem itt, hanem a Belvárosban éltek. Hiányzott egyrészt a földbirtokosság, s nem csak a 100 kh-dakkal rendelkező, hanem az annál kisebb földterületek tulajdonosai is, másrészt lényegében nem éltek a városrészben tőkések, tőkepénzesek. A közművesítést nélkülöző sáros utcák, a mélyebb fekvésű környezet nem felelt meg számukra. Palotaváros néhány gyárának, üzemének tulajdonosa sem itt lakott. Az egész magyar társadalom, a Palotaváros társadalmának is széles, masszív alapját a 28
