Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
A szerbek Székesfehérváron
1545. első negyede 2401 2046 1103 1181 1105 1387 513 632 633 625 1545. jún. 11.-1545. márc. 2. 1556. nov. 3.-1557. okt. 22. 1558. okt. 13.-1559. okt. 1. 1565. júl. 21.-1566. jan. 20. 1568. dec. 20.-1569. jún. 14. 1608. ápr. 16.-1609. ápr. 4. 1628.(29) 1629. aug. 20.-1620. aug. 8. 1631. júl. 29.-1632. júl. 17. A helyőrségek létszámának csökkenése természetesen abszolút értelemben csökkentette a zsoldos martalócok részvételét. Relatíve azonban egy „minőségi” romlás is megfigyelhető: a megmaradt őrségen belül a rác elemek részvétele nagyobb arányú. 1608-ban Székesfehérváron az első aga, Sztoján parancsnoksága alatt 10 legény állott. Evlia Cselebi török utazó 1664-ben, Hasszán aga kíséretében járt Székesfehérváron. A lakosságot így mutatta be: „A város népe bosnyák, de magyarul és németül szépen és jól tudnak, törökül azonban nemigen.” Evlia Cselebi leírása szerint a nyugati külvárosban 3 keresztény templom áll, kettő a szerbek és a bolgárok, egy pedig a magyarok számára (Karácson 1908). A második görögkeleti templom létét azonban semmilyen más adat nem támasztja alá. 1688, a török alóli felszabadulás időpontjától, nyilván a visszaköltöző városi adminisztráció helyzetének megkönnyítésére 4 összeírás töredékei írják le a Rácvárost. Az első talán 1688 májusában készült. Az 56. szám alatt Jován Dominity rác, a 121. szám alatt Nikolá Játszásity és a 161. szám alatt Nikolá Lukásity épülete, illetve telke szerepel. A második adat „Székesfehérvár külvárosának összeírása” 1688. június 8-án. Az összeírás a Csíkvári (mai Széchenyi) útnál kezdődik, s a Szigeten át félkörben a Palotai utcán át a vár árkáig teljed, a még ép vagy tetőtlen házakat és kerteket 1-től 69. számig ismerteti. A területen ugyan több ház is volt, de a kicsinyekből kettót-hármat is egy szám alá von. Összesen kb. 60 lakható ház és 17 tetőtlen hajlék volt. Az 52. szám alatt írja le a Rác templomot (Ratzische Kirche), amely tehát már a török uralom alatt is állott. Utcákat nem nevez meg az összeírás, mert a későbbi utcák házsoraiból csak imitt-amott volt még néhány ház. A leírt nagy területen mindössze 100 ház lehetett. A 4. szám alatt említ egy Kis-Szigeten álló kápolnát. A 11. és 12. számúak sarokházak. Az egyik Töttössy László bíróé, a másik „egy nagy tímárnak való ház”. A 31. számú házban lakik Kiss György vásárbíró. A 67. szám alatt nagy, régi magtárt írnak le. Az 50., 51., 62., 65. szám mellett az „üres” megjegyzés áll, de a 62. számnál megjegyzik, „ahol emberek laknak”. Ez az apró megjegyzés talán a rácok országszerte kárhoztatott lakásépítési módját, a föld alatti putrik építését jelzi. A 69. szám a palánk melletti házcsoport jele, és egy órházé a Csapó utca nyílásával szemben. A harmadik összeírás 1688. október 29-én történt a „Székesfehérvár általános áttekintése” címet viseli. A 28. szám alatt Mihájló Deverity, a 29. szám alatt Mihájló Káracsity, az 57. szám alattTamásity rác, 229. szám alatt Nikolá Lukácsity szerepel. A negyedik összeírásban, a „Székesfehérvár lakosainak névsoráéban a 49. szám alatt ugyancsak Mihájló Káracsity található. (Jaksity 1962.). Az 1712-es telekkönyv adatai szerint Palotaváros 203 házából 42-ben laktak szerbek (Lukács 1981, 7.). Az 1727. évi újabb telekkönyv a Molnár, Tüke és Kovács családról elmondja, hogy igen régiek. Rácz Farkasról és Hori Mátyásról megjegyzi, hogy házaikat már a török alatt is bírták. A török alóli felszabadulás időpontjától szinte azonnal megkezdődött a katolikus egyháznak az az akciója, hogy a török után itt maradt szerbeket az unióra rávegye. Kezdetben 114
