Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

A Bakonycsernye melletti Nagygyónpusztán a Luca-napi tyúkkurkálást a kanászok végezték. Adatközlőm, Turóci Jánosné (szül. 1903) így emlékezett vissza a kanászok varázsló cselekedetére: „Azzal a bottal, amit a disznópörzsölésnél piszkafának használtak, a kanászok megkurkálták a tyúkokat. A kanászok voltak, azoknak volt olyan hatalmuk. Ilyen tudós pásztorok voltak. Azok megcsinálták borért. A cselédek disznóit őrizte. Bort adtak neki, demizsont vitt. Pálinkásüveget is vitt amibe pálinkát öntöttek. Kotuljatok, tojjatok! - mondogatta kurkálás közben. Ha nem kapott semmit, akkor mérges volt és ezt mondta: Kotuljatok, ne tojjatok!" A gánti németeknél is voltak házak, ahol Luca (Lucia) reggelén hátramentek az ólhoz, és a tyúkokat megpiszkálták a kemencébe való befütésnél használt szénvonóval. Pátkán a legények a lányos házaktól ellopták a disznóperzselésnél használt piszkafát, és Luca napján, napfelkelte előtt megkurkálták vele a tyúkokat. Sebestyén Gyula dunántúli gyűjtésében Gárdonyból mutatta be a Luca-napi tyúkkurkálást: „Lucza napján este ketten a tyúkólhoz mennek seprűvel, és egyik piszkafával kurkálja a tyúkokat, a másik egy rostát ütöget, ezt mondogatván: Tojj, tojj! Kotty, kotty! Annyit tojj, a hány szem (lyuk) ezen a rostán van!" (1906, 424.) Gárdonyban a Luca-napi alakoskodók, a lucázók is megpiszkálták a tyúkokat. Válón napfelkelte előtt sütőlapáttal piszkálták meg a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. E célból a tyúkok fészkébe lopott mosogatórongyot vagy a szőlőből előző nap hazahozott kilenc kötés (kötözőzsúp) szalmáját is beletették. Egy hasonló varázsló cselekedetre adatközlőm, Bence Imre (szül. 1908) így emlékezett: „Egy idős néni, Becsei Pálné, Lucakor kiment a dombra, és ott nyúlbogyót szedett. Amíg haza nem ért, addig nem szabad volt megszólalnia, mert akkor nem tojnak a tyúkjai. A nyúlbogyót betette a tyúkól fészkébe." Luca napján abroncsból etették a tyúkokat, hogy egész évben együtt maradjanak. Bicskén piszkafával megpiszkálták a tyúkokat, közben ezt mondták: Kotoljatok, tojjatok! Luca napjától karácsonyig abroncsba szórták a tyúkoknak az ennivalót, hogy egy helyre tojjanak. Kukoricafosztáskor a fias kukoricát külön rakták, Luca napján hozták le a padlásról, és karácsony első ünnepén adták oda a tyúkoknak, hogy sok csibe legyen. Tordason Luca napján, napfelkelte előtt a gazdaasszony a tyúkokat piszkafával megpiszkálta az ólban, hogy jól tojjanak. Hogy korán legyen kotlóstyúkja a szőlőtőkéről a kötözőzsúpot leszedte, és Luca napkor a tyúkok fészkébe tette. A kotlós alá szánt tojást kalapba tették, hogy fias legyen. Gyúrón a gazdaasszony, miközben a tyúkok fenekét furkálta a disznóperzselésnél használt piszkafával, ezt mondogatta: Tojj, tojj, tojj! A másé meg koty-koty-koty! Luca napján abroncsból vagy bottal feltámasztott rosta alatt etették a tyúkokat, hogy egy rakáson maradjanak, ne tojjanak félre. A jó kotlóstyúkot is varázsló cselekedetekkel próbálták biztosítani: „Luca napján be szoktak vinni egy kosárba kukoricát, árpát, búzát, mindenféle szemestakarmányt, és másnap reggel abból etették a baromfiakat. De azt a kosarat asztal alatt tartották egész karácsonyig, hogy legyen jó kotlós és sokat tojjanak a tyúkok. Luca este a gazdaasszonynak nem szabad felkelni a vacsorától, hogy a tyúk jó kotló legyen". - említette 1961-ben Csincsa Józsefné Andorfer Mária 61 éves gyúrói asszony Diószegi Vilmosnak (IKMNA. 65. 10.). Sárosdon 1963-ban Bokros Istvánné még a közelmúltban is gyakorolt szokásként beszélt a kurkálásról: „Luca estéjén meg szoktuk az ólba kurkálni a tyúkokat, hogy a kakas jobban kergesse őket, és közben azt mondjuk: Tojjatok, kotujjatok, fias legyen a tojás! Be szoktunk kurkálni a tyúkól ajtaján a disznópörkülővel, az agácabot és azzal. Azért is szoktunk kurkálni, hogy jó tojók is legyenek. Este kurkátam a tyúkokat a rendes ruhámban, amibe dogoztam. 78