Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Nem szótam semmit sem, amíg mentem a tyúkokhoz, meg jöttem tőlük vissza. Addig nem szabad szólni. Kérdik hol vótam? Mondom, sehol. Nem szabad megmondani, mert akkor hiába voltam. Ha a gyerek ment a tyúkokat megkurkálni, neki is mondtam, hogy ne szólj semmit. De olyan figyelmes volt, reggel csak kiment, mikor bejött, csak akkor mondta, hogy na kint voltam, megkurkáltam a tyúkokat. Alucázók is megkurkáták a tyúkokat a meszelővel, hogy jobban tojjanak." A disznóperzseléskor félrekotort szalma a tyúkok fészkébe téve a korai tojást, kotlást, a kotlósok nyugodt ülését segítette elő: „Akkor tojnak hamar a tyúkok, ha a pörkölői szalmát tettük alájuk. Elég-hamar szoktak akkor tojni, január végén, február elején. Azt tettük alájuk, ami megmaradt a pörkölés után, a kotralékból. Ha nálunk nem vót pörkülő, a szomszédból szoktunk lopni. Az még jobb volt. A kotlós alá is a pörkülőből tettünk, hogy jobban üljenek." (IKMNA. 64. 4.) Hogy a tyúkok ne tojjanak félre, Luca napján borító alatt etették őket. Mezőfalván is megkurkálták a tyúkokat, hogy jól tojjanak. Luca napján abroncsból etették őket, hogy összetartsanak, el ne tévedjenek. Sárbogárdon Luca-nap reggelén a gazda, a gazdaasszony vagy valamelyik gyerekük azzal az üszkös piszkafával, amit a disznóperzselésnél használtak, megkurkálta a tyúkokat. Közben ezt mondogatta: Tojjatok, kotoljatok! Sárszentmiklóson hasonló módon piszkálták meg a tyúkokat. Vaj tán asszonyok vagy férfiak napfelkelte előtt az ólban piszkafával megkurkálták a tyúkokat. Közben mondogatták: Luca-Luca, koty-koty, a mi tyúkunk tojjon, a másé kodájjon! A kotlós alá kerülő tojást férfikalapba tették, hogy minél több kakasuk keljen. Tácon a disznópörkölésnél használt piszkafával hajnalban megpiszkálták a tyúkokat. Közben ezt mondták: Kotojjatok, kotojjatok! Fele tikom tojjon, fele tikom kotojjon! Enyingen napfelkelte előtt a gazdaasszony kormos piszkafával bekurkált a tyúkólba. Közben mondogatta: Tojjatok, kotoljatok! A másé meg csak kodáljon! Vagy: Tojjatok, tojjatok! Korán kotoljatok! Úgy tartották, hogy a kurkálástól jobban tojnak és korábban kotlának a tyúkok. A szokást az 1930-as években még gyakorolták. Enyingen a lucázó gyerekek is megkurkálták a tyúkokat. 3. Luca-napi alakoskodók, köszöntők Fejér megyében a Luca-napi alakoskodó népszokások két típusát gyakorolták. A Lucát megjelenítő maszkos alakoskodóról néhány községben még gyűjthettem adatokat. E fehér ruhás alakoskodókról a Regélő című folyóirat 1875. évi kötetében olvashatjuk: „Minthogy Sz. Lucza a jámbor asszonyokat és leányzókat életében olykor meglepte, jóra serkengette, rosszért megfeddette, vagyis közönséges magyarán szólva megmeszelte, megkefélte: régi időtől sok helyen egyik-másik nőszemély Luczának öltözik, hosszú fehér lepedőbe burkolja magát és meszelőt kezébe véve esti órákban a rossz leányok feddésére, megmeszelésére házról házra jár." (I, 214.) A Pallas Nagy Lexikona Luca címszavában 1895-ben Katona Lajos is említette a fehér ruhás alakoskodót: „Luca napján egy lepedőkbe burkolt, seprűvel fegyverkezett alak jár körül a falvakban, ijesztgetve a gyermekeket s a nőcselédséget." Újváry Zoltán kutatásaiból tudjuk, hogy ez a fehér ruhás nőalak legerősebben a felvidéki magyarság és szlovákság Luca-napi hagyományában élt, de szórványosan a magyar népterület számos pontján, sőt a Baranya megyei sokacoknál is megjelent (1983, I, 16-43). 79