Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

A szerbeknél újabban, városi hatásra, más nemzetiségek példája nyomán kezdett terjedni a karácsonyfa. A század elején Juga Velimir még azt írta a magyarországi szebekkel kapcsolatban, hogy: „Agyermekek karácsony előestéjét legjobban várják, ez pótolja náluk a karácsonyfa örömét. A szerb parasztembernél a karácsonyfa ismeretlen, ott a gyermeknek más örömük van." (1913. 30.) Vizsgált településeink közül legelőször Székesfehérváron, a polgárosult családokban jelent meg. Az 1920-as években már Dunapentelén is állítottak a gyerekes szülők. Indokolásuk szerint a közelükben élő nagyszámú katolikus hatására. Rácalmáson és Százhalombattán viszont csak a II. világháború után honosodott meg. Karácsonyeste a katolikus délszláv családok éjfélig mindenképpen ébren maradtak. Az időt vallásos áhítatban vagy szórakozással (beszélgetés, iszogatás, kártyázás, játék a gyerekekkel a szalmában) töltötték. Részt vettek az éjféli misén, ahonnét kijövet megcsókolták és almával ajándékozták meg egymást. Az éjféli időponthoz kapcsolódva élt körükben a boszorkányhit. A görögkeletiek a hajnali miséig (jutrenje) maradtak fenn. A múlt század végi dél-magyarországi szerbek hajnali miséjéről írta Hadzsics Antal: „Korán reggel templomba mennek hajnali misére, s midőn a pap ünnepélyes hangon megszólal: Krisztosz sze rodi - Krisztus megszületett - a jelenlevők mennydörgő hangon kiáltják: Va isztinu rodi -Valóban megszületett. Ezután egymást megölelik. Még az ellenfelek is fölkeresik egymást, hogy az ünnepélyes pillanat kibékítse őket. Haza menvén, az egész család összeölelkezik." (1891. 649.) Vizsgált településeink szerbjei a mise végeztével a templom előtt csókolták meg egymást, ilyenkor a haragosok is kibékültek. Ekkortól a karácsonyi napokban a görögkeletiek az idézett specifikus köszöntéssel üdvözölték egymást: „Hristos se rodi!" Rá a felelet: „Va istinu rodi!" Aprószentek - Sibari, Mladenci (dec. 28.) Az ercsi rác-horvátoknál egykor meglévő aprószenteki korbácsolást csak röviden érintjük, tekintve, hogy a szokás könyvükben másutt részletesen ismertetésre került. Ercsiben mintegy 20 esztendeje maradt abba a szokás gyakorlása. Addig a gyerekek, legénykék aprószentekkor házról-házra jártak. A fűzfának (vrbica) egy-két vesszőjével (prut), esetleg az azokból font korbáccsal keresték fel az ismerős lányokat, asszonyokat, mentek sibálni (idu sibati). Megkérdezték: „Slobodno je gibati?" (Szabad-e sibálni?) Kedvező válasz esetén sorra vesszőzték a ház nőtagjait. A sibálók (sibare) cselekményükhöz régebben szöveget nem fűztek. A szokás gyakorlásának utolsó szakaszában viszont már magyarul mondták: „Bóhásos, kelléses ne légyé! Esztendőbe frissebb légyé!" Keresztelőnap - Krstovdan (jan. 5-jan. 18.) Vulgárisan szólva a katolikusoknál egyetlen naphoz, a vízkereszthez kapcsolódtak azok a szokások, amelyek a görögkeleti szerbeknél három egymás utáni napra elosztva jelentek meg. A középpontban vízkereszt (Bogojavljenje) állt, melyet megelőzött Krstovdan és követett Szent János (Sveti Jovan) napja. Rácalmási 601