Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

magyarázat szerint a középső napon jelent meg galamb alakban a Szentlélek; előtte Jézus megkéresztelésére emlékeztek; míg utána a keresztelő személyére, Szent Jánosra. Krstovdant a szerbeknél széles körben a házszentelés jellemezte. Rácalmáson és Százhalombattán egyaránt a pap végezte, kinek kíséretéhez 3-4 gyerek, illetve a kántor tartozott. A rácalmási gyerekek egyike a gyertyát, másika a füstölőt, harmadika az előző évi szenteltvizzel telt kis bográcsot (kotlié), az esetleges negyedik az evangéliumot vitte, úgy követték énekkel a papot házról-házra. A falakon belüli szertartás során a pópa a szoba sarkai irányába, tehát kereszt alakban végzett mozdulatokkal megszentelte a házat. Az otthonlévők a fáradozásért nemcsak neki adtak pénzt, hanem a gyerekek számára is dobtak a bográcsba. AVajdaságban, a Bánátban, a Szerémségben eredetileg ugyancsak a pap végezte a szentelést, de tőle idővel az iskolásgyerekek vették át. Az adományt szintén a magukkal vitt bográcsba kapták. (Bosic, 1985. 174.) Krstovdan Szerbiában a szigorú böjt napja volt, ha főztek is, inkább csak másnapra, vízkeresztre. Százhalombattán a pap látogatásáig böjtöltek. Vízkereszt, Háromkirály - Bagojavljenje (jan. 7 - jan. 19.) A karácsonyi ünnapkör befejező napja, a karácsony utáni 12. nap. Az eddig tartó időszakot a szerbek többfele mint kereszteletlen napokat jegyezték, amikor a rossz erők, a démonok uralkodhatnak. Számos munkatilalmat fűztek e, csaknem kéthetes intervallumhoz. Bogojavljenje azonban már az ünnep napja volt, karácsony és húsvét után a harmadik legnagyobb ünnepé. A szerb-horvát elnevezés az Úr, az Isten jelenése, megjelenése értelmet fedi, utalva rá, hogy a világ Üdvözítője e napon jelentette ki magát a pogányoknak. Az ünnep eredete a 3. századra tehető, s a görögkeleti egyház az 5. századig e napban nemcsak Jézus megkeresztelését, hanem születését is ünnepelte. Találóan írt Bod Péter a Szent Heortokrates с munkájában arról, hogy a görögkeleti egyház miként viszonyult az ünnephez: „Agörög eklézsia ezen a napon a Krisztus megkeresztelését emlegeti, melyre nézve vizet szentel, beleütvén háromszor a keresztet, azt hintezi az emberekre és tartja orvosságnak." Későbbi időszakból ismert, hogy a pópa - miután a processziót a folyóhoz vezette - keresztjét a vízbe dobta, s azt egy hívő hozta ki. Egyes kutatók szerint e mögött a viziszellemeknek tett egykori emberi áldozat maradványa keresendő. A kereszt pedig emberi szimbólum. A nyilvánvalóan középkori eredetű szokás Százhalombattán még a múlt század végén is élt. A pap által a Dunába vetett kereszt után egy legény szokott rögvest beugrani. Mikor kihozta, a processzió résztvevői pár fillért gyűjtöttek, adományoztak neki. Tény, hogy a görögkeleti szerbeknél központi jelentőséggel birt a Jézus megkeresztelése emlékére végzett vízszentelés. A víz ugyanis nemcsak a testi mosakodás nélkülözhetetlen kelléke, Ъапет, a lelki megtisztulásnak is ősi jelképe. A kultikus mosakodás több vallásnak is részévé vált. A szerbeknél, ahol a természeti, később ezzel együtt a tásadalmi körülmények lehetővé tették, ott Вogojavljénjekor a pap népével együtt a közeli folyóhoz, patakhoz, tóhoz vonult, azt szentelte meg, ily módon vitte tovább a bizánci hagyományt. Ilyen feltételek hiányában a falu keresztjénél vagy a templom előtt elhelyezett edények vízével végezte el a szertartást. 602