Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
A magyaroknál a halotti menetben a koporsó után az elhunyt nemére utalva ünnepi fejre valót is vihettek. A mezőföldi Perkátán a századfordulón a menyasszony vagy egy másik lány koszorút font az elhunyt vőlegény, legény kalapja köré és úgy vitte azt tányéron. (Szendrey, 1941. 50-52.) Hiszen a lányok virággal szokták díszíteni kedvesük kalapját. Fehérvárcsurgón négy-négy leány illetve legény ugyancsak felváltva vitte a fiatalon elhunyt koporsóját. Mögöttük legény halottnál egy nagylány, -aki lehetett a megboldogult szeretője vagy menyasszonya - tányéron vitte a legény kalapját. Leányhalottnál pedig ennek egyik barátnője vitte kezében a koszorút és a gyertyát a tetem nyomában. Az elföldeléskor a kalapot, a koszorút és a gyertyát egyaránt a sírba dobták. Iszkaszentgyörgyön a halottvivő legények bokrétájukat, a lányok koszorújukat hajították be a koporsó után. A halott lakodalmának megtartása csak 1950 körül szűnt meg. Zámolyon a háború után a határban maradt aknákon, gránátokon felrobbant fiatalokat még így temették. Iszkaszentgyörgyön 1950-ben a koporsót ugyancsak leányok és legények vitték, de már koszorú és bokréta nélkül. Sárkeresztesen 1952-ben a koszorúval, fátyollal, tiszta fehérbe, menyasszonynak öltöztetett lányt temették el utoljára hagyományosan. Mohán 1956-ban szintén fiatalok vitték a nagylány koporsóját. Különbözött a felnőttekétől a gyerekkorúak temetése. A legidősebb korosztály tagjai elődeikre utalva említették, hogy a múlt században a halva született, pár óra után elhunyt magzatot hivatalos helyen be sem jelentették, úgysem kereste senki. Az ilyen kicsit a temetőben valamelyik hozzátartozója sírjába dugta vagy az udvarban, a kertben földelte el a család egyik férfitagja, mások részvétele, az egyház közreműködése nélkül. Fejfa, felirat nem emlékeztetett rá. Abban az időben a korán elhalt csecsemők, gyerekek felett pap részvétele esetén sem hangzott el prédikáció, hanem csak ének. Századunk elejétől etekintetben is változás történt. A legkisebbeket ugyan kevesen kísérték utolsó útjukra, de a temetés némi ünnepélyességgel, papi prédikációval zajlott. \ Fehérvárcsurgón a kisleányt egyéves koráig a keresztanyja az ölében, a kisfiút a keresztapja a vállán vitte ki - koporsóstul - a temetőbe. A nagyobbat, úgy tíz éves korig leány halottnál a nagy leányok, fiúhalottnál a nagyobb fiúk szállították a Szent Mihály lován. (Hadházy, 1969. 51.) Csákberényben a csecsemő halottat fehér koporsóban egy bokrétás fiú és egy koszorúslány vitte, útközben át-átadva a másiknak. De a fiúhalottat a fiú, a lányhalottat a lány hozta ki a ház, illetve vitte be a temető kapuján. A nagyobb gyerekkel a legények fáradoztak. Sárkeresztesen a csecsemő koporsóját felváltva két koszorúsnak felöltözött lány vitte a kezében. A nagyobb gyerekét viszont több lány emelte vállára. A tor A halotti tor az ősök tiszteletére rendezett szertartásos áldozati lakomák kései maradványa. Testet öltött benne mind az ősök, mind a halottak tisztelete, kiknek jóindulatát ezáltal is igyekeztek elnyerni. A pogány eredet miatt az egyház soha nem nézte jó szemmel: zsinatok, egyházi szabályzatok tiltották a holtakért történő lakomázást, melyek megtartásáról már az Árpád-kori krónikákban történt említés. Korábbi századokban nemcsak a háznál, hanem a sírnál, a temetőkertben is rendezhették. Megjelenhetett rajta a temetés valamennyi résztvevője, míg másutt 490
