Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Akőkortól szokásban van, hogy a halott mellé különböző tárgyakat helyeznek. A cselekmény arra a hitre vezethető vissza, hogy a másvilágon a halálon túli életben szüksége lesz rájuk az elhunytnak. Eredendően a halott felöltöztetését is ez indokolta. Említettük, hogy olvasót, bibliát, zsoltárkönyvet adtak a mélyen vallásos halottak kezébe. A reformátusoknál a biblia és az imáccságos könv kerülhetett a koporsóban a halott mellé is. A hitélettel kapcsolatos tárgyak elhelyezése az 1940-es évek végétől ugyan egyre ritkult, de napjainkban is él. A használati tárgyak, szerszámok koporsóba tétele sohasem volt nagyszámú, de ugyancsak máig él. így az iparosokkal kedves eszközüket, az öregekkel járást segítő botjukat temették el. A túlvilági szükségletre vonatkozó hiedelem halványodását bizonyítja, hogy a halott mellé többször nem a szükséges, hanem kedves tárgyait tették. Férfinak a pipáját, anyának korán elhunyt gyermeke fényképét, a kisebb gyereknek kedves játékszerét, iskolai eszközét helyezték a koporsóba. Mindezek ellenére összességében a halotti melléklet a vallásgyakorláshoz használt tárgyakat kivéve nem számított gyakorinak. Korábban a felnőtteknél inkább csak akkor tettek be, ha a haldokló ezt így óhajtotta. Halottnézés A felravatalozott halott megtekintése általános gyakorlat volt. A rokonok, ismerősök napközben, egymás után tértek be a gyászolókhoz. Egyrészt lerótták tiszteletüket a halottnál, részvétet nyilvánítottak a hozzátartozóknak, másrészt a látványosságszámba menő halottnézéssel kíváncsiságukat elégítették ki, alaposan megfigyelve az elhunytat és környezetét. A halott közelében tartózkodó hozzátartozók minden egyes látogatáskor a sebek, emlékek újabb felszakadásával hangos sírásba, jajgatásba kezdtek. A halottnízők velük együtt sírtak, szánakoztak vagy vigasztaltak. A szemfedelet felhajtva szemügyre vették az elhunytat. „Ulyan, miha alunna" - állapították meg a szép halottról. Máskor döbbenten nézték, hogy megváltozott az elhunyt, különösen ha sár go színű lett. Az ilyet a nízők csúnya halottnak tartották. Azután apró részletességgel megtárgyalták a családdal, hogyan, mikor történt a tragédia, az eltávozott a túlélőknek mit hagyott meg halálos ágyán, mit csinált, mit mondott utoljára. Általános volt a vélekedés, hogy a beteg halála előtt egy kicsit jobban érzi magát, megkönnyebbül. Megbeszélték hát azt is, miként vált bizakodóvá a család, s lám mégis eltávozott szerettük körükből. Gyereknek nem mindenütt engedték megnézni a halottat. Tiltották a halottas ház ablakán való leselkedést is, mivel így sárgoságot lehetett kapni. Virrasztás Egykor az egész ország területén általános szokás volt az otthon felravatalozott halott egy-két éjszakán át illetve a temetésig tartó őrzése. Valamikor estétől hajnalig, ' később már csak éjfélig tartott. Résztvevői a halott rokonai, ismerősei voltak, kik közül a nők a ravatalt körülülve, énekelve, imádkozva, a férfiak pedig a másik helyiségben beszélgetve adták meg a halottnak kijáró tiszteletet. Ezáltal a hozzátartozókat sem hagyták magukra, az éjszaka nehéz óráiban osztoztak fájdalmukban, 481