Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

kíséretet amikor a menyasszonyt a vőfély a vőlegény hálóházába vezette. Ott a vőfély kardjával megfosztotta koszorújától a menyasszonyt, kit a nyoszolyók levekeztettek. (1978.108-109.) Réthei Prikkel Marián az idézett adatokra figyelemmel úgy gondolta a gyertyástánc főképp úri körökben járta. Lassú, méltóságos dallam- és táncmenettel bíró szertartásos, jelképes tánc volt, melyben az égő gyertyák hordozása az igaz szerelem maradandóságát szimbolizálta. (1924. 119.) A parasztság köréből későbbi adatok vannak, melyek bizonyítják, hogy a mennyegzőkön, a menyasszonyfektetéskor a nép is táncolta. A Balogh Sámuel által 1827-ben megírt gömöri lakodalomban a vőfély előbb a hálókamrában lefektette a vőlegényt, majd a háromágú gyertyát előhozatta, meggyújtotta és vezette a meny asszony táncot. Mögötte hosszú sort formált, táncolt, énekelt a násznép. A násznagy engedélye után a hálókamrába vitték a menyasszonyt. Ott koszorújától megfosztották és a vőlegény mellé fektették. (Bakó, 1987. 195-196.) A menyasszonykikérő vagy meny asszonyfektető gyertyástánc leginkább nyelvterületünk északi részén maradt meg, de ismerték Erdélyben, az Alföldön és a Dunántúlon is. Párhuzamai, előzményei éltek Nyugat-Európában, valószínűleg mi is a németektől vettük át, kik viszont a franciáktól. (Réthei Prikkel, 1924.120.) Nálunk számos formaváltozata alakult ki. A gyertya a Móri-árok egykori lakodalmi táncainál is szerepet kapott. A század elején Iszkaszentgyörgyön a menyasszonytáncra menyecskeruhában megjelent új asszony a kezében szerelmi jelképet, almát hozott, melybe szúrt lúdtollakon gyertya égett. A hatás növelésére egyedül ez a fény világított a szobában. A násznagy köszöntője és a vőfély verse után kezdődhetett a menyasszonytánc. Fehérvárcsurgón éjfélkor jelent meg a szobaajtóban az első vőfély az új párral. A vőfély a század elején három égő gyertyát tett ujjai közé vagy almába szúrt hétágú gyertyatartót fogott kezébe, úgy táncoltatta be a menyasszonyt a helyiség közepére. Mindenki figyelte az égő gyertyaszálakat, mivel bármelyik szál elalvása későbbi boldogtalanságot jelzett. A vőfély az ismert verssel szólította fel a násznépet a meny asszony táncra, melynek lefolyása ettől fogva egyezett a többi községbelivel. A fehérvárcsurgói szokásban a széles körben elterjedt gyakorlattal egyezően használtak három gyertyaszálat. Az itt is felbukkanó szerelmi szimbólumba, az almába tűzött hétágú gyertyatartót az egyházi gyakorlatból vették át. A bibliában is említett liturgikus tárgy a kereszténység számára jelkép is: többek közt az ószövetséget és Krisztust, a világ új világosságát jelképezi. A hármas és a hetes a nép szemében bűvös erejűnek tartott, kedvelt számok voltak. A gyertya fénye - a fent említetteken túl - az életet, ellobbanása pedig nemcsak a boldogtalanságot, hanem a halált is jelentette. A szigetköziek gyertyatáncánál a táncoló násznagy két gyertyája közül egyik a vőlegényt, a másik a menyasszonyt jelképezte. Nagyon vigyázott rájuk, hogy égve maradjanak, mert akié kialudt, az várhatta közeli halálát. (Timaffy, 1980. 169.) Az égő gyertya, mint a tűz, a világosság hordozója baj elhárító, gonoszűző funkciót is betölthetett. A hagyományos lakodalmakban a két násznép hasonló módon, de külön szórakozott. A lányos háznál a many asszony elbúcsúztatása után természetesen az ifjú pár, a vőfélyek és a koszorúsok nélkül folyt a vigalom. A meny asszony táncra azonban éfjél után hazament a lány férjével és kíséretével. Otthon minden vendéggel ismét eljárta táncát. Ali. világháború után egyre több helyen tartotta együtt a két násznép a lakodalmat, s mára ez a forma vált általánossá. A lakodalom bizonyos szakaszai azt a célt szolgálták, hogy az új pár anyagi alapjait megteremtsék, könnyítsenek a közös terheken, az önálló vagy a szülőkkel 460