Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

„Volna még pár szavam a szép társasághoz, Az asszonyokhoz és minden urasághoz! Úgy látom uraim, jóllakott mindenki, Lehetne a vacsorát talán befejezni. Hátul a zenészek már régen gyantáznak, Táncolni akarnak a fiatal lábak! Ideje már annak, hogy kedvükbe járjunk Kezdődjék meg hát a mi vidám táncunk! Gyere Marci komám, a szívedből húzzad Ások csárdást, ahogy apádtól tanultad! Marci fáradsága nem vész majd hiába, Mindenki dob egy kis pénzt a zenész tányérjába. Ő az aprópénzt is szépen megköszöni, De a bankó hasát mégjobban szereti. De legyen hát vége végre a beszédnek Rajtatok most a sor, húzzátok zenészek. Dicsérjük a Jézus nevét!" (Csókakő) A vacsora végét a vőfény máskor azzal jelezte, hogy az asztal mellől a násznagyoktól kikérte a menyasszonyt. A kijövetel az asztalon keresztül történt, akár a vacsora előtti beültetés. Ezzel egyidejűleg megkezdték a bútorok kihordását, csak egy asztalt hagytak a szoba sarkában, arra tették a bort, a kuglófot, a süteményeket -a megéhezők, megszomjazok onnét fogyaszthatták. A padok egy része a fal mellé került, a táncban kifáradok azon pihenhettek. A helyiség éjfélig a táncnak, a táncolóknak adott teret. Egyes községekben a menyasszony kikérés-kiadás bonyolultabb, szórakoztatóbb, szertartásosabb változatai is megmaradtak. Csókakőn a vőfélyek versben indokolták meg a tánckezdés szükségességét, majd a násznagy elé járulva énekelni kezdtek: „Kérjük alázatosan, násznagy uraimékat, Hogyha kibocsájtanák a menyasszonyunkat!" A kiadás azonban nem történhetett meg az első kérésre. A násznagyok mindig találtak kifogást: hol a dallam nem tetszett nekik a hamis hangok miatt; hol zenekíséretet kértek; hol erősebb énekszót; valamennyi fiatal vőfély mögötti felsorakozását, együttes éneklését. A hosszadalmas ceremónia után végül kijöhetett a menyasszony a két vőféllyel rögvest táncolt is egy-egy kurtát. Majd ő is a kikérők közé állva, velük együtt énekelt előbb az idősebb, azután a fiatalabb nyoszolyó kiengedéséért. Amint kiléptek az asztal mögül, a vőfélyek velük is táncoltak egy rövidet. Az eseménysort a násznagyok kihívása és tánca, majd visszaülése zárta. A vőlegény ez idő alatt végig a helyén maradt, a menyasszony viszont elsietett, hogy átöltözzön az éjféli menyecsketánchoz. (Horváth, 1967.15,16.) Fektetés, elhalás A házasságkötés egyben avatás volt, melynek során a legényből férfi, a lányból asszony lett. Az avatási eljárásnak a nők esetében három szakaszát lehetett jól elkülöníteni: az elhalást, a kontyolást és az egyházi avatást. Az elhalás, az új pár első 454