Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Ábrahám is ezzel élt a Sárájával, Azért élt oly soká kedves vén párjával. Lássanak hát hozzá uraim, jó frissen, Jó étvággyal költsék, kívánom szívesen." (Bodajk-Lukács, 1978. 8.) Nemegyszer vers utalt arra, hogy az ételek tálalását a bor behozatala fogja megszakítani. (Egyes helyeken viszont a bort a később következő töltött káposzta illetve pörkölt után szolgálták fel.) „Itt a jó tehénhús ecetes tormával, Vagy akinek tetszik, másféle mártással, Ez adja az erőt, a leve is jó volt, Erre már ihatni egy italka jó bort!" (Fehérvárcsurgó -Varga, é. n. 6.). A vőfélyek egymást követve borosüvegeket helyeztek az asztalra. Az ital beköszöntője sokszor vallásos, biblikus színezetű volt, benne emelkedett és profán sorok váltakoztak. A vallási kultuszban is szerepet játszó bor és Noé kapcsolata korán sem véletlen. A bibliai hagyomány szerint ugyanis ő kezdett szőlőt telepíteni és ő tapasztalta először a szőlő nedvének veszedelmes voltát. (Mózes I. 9. 21.) „Mikor Noé apánk Isten parancsára Futott a bárkába, Minden növényfajból és állatból egyet vitt, Hogy ne nélkülözzünk a vész után semmit. Ám a legbölcsebben mégiscsak azt tette, Hogy a szőlőtőkét el nem felejtette. Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük, Amelyből erőnket, kedvünket szerezzük. Neked köszönhetjük, oh mindenség atyja, Hogy jó vacsoránkat a bor búcsúztatja. Együnk hát rogyásig, igyunk is hozzája, Noé emlékét az Isten is megáldja. A magyar nemzetet az Isten éltesse, Öreget és ifjat állandóan szeresse! Ezer esztendeje ahogy óvta-védte, Óvja, védelmezze újabb ezer évre!" (Sárkeresztes) Először Egerben, a múlt század közepén jegyezték le azt a borbeköszöntőt (Bakó, 1987.169.), melynek variánsát Csókakőn hallottuk. „Szív vidámításra Isten a bort adta, Miként a zsoltárban Szent Dávid mondotta. Ami jó gazdánk hordaját kifúrta, Teli kancsó borát ide felhozatta. Ezért hát uraim, mindnyájan igyanak, A vőfélyeknek pedig egy pohár bor adjanak!" A magyarságnál régóta az ünnepi, így a lakodalmi táplálkozás elmaradhatatlan fogását képezte a káposztából készített étel. A magyarság a káposztát sokféleképp és igen ízletesen tudta felhasználni. Hosszú századok óta nemzeti eledelként tartotta számon, s csak az amerikai eredetű zöldségfélék tömeges elterjedésével kezdett 444