Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

visszaszorulni. A17. században keletkezett első magyar kertészeti szakmunka szerzője ezt írta róla: „Ez a Magyaroknál olly közönséges palánta, hogy alig élhet az szegény ember annélkül. Sőt, a savanyú káposztát még eleinktől maradott névvel magyar Ország tzímerének szokták nevezni." (Lippai, 1604.) Apor Péter szerint „az káposztánál magyar gyomorhoz illendőbb étket nem tártának az régi időben." (Apor, 1978. 33.) Baksay Sándor írta, hogy a múlt században a lakodalmakban a töltött káposzta elmaradhatatlan volt. (1891. 87.) Bodajkon az idős emberek - a fentiekkel összecsengően - a magyar ember nemzeti eledelének említették a káposztát. Nevezetes káposztatermő helyként jegyezték a területünkre eső Fehérvárcsurgót, továbbá a közeli Balinkát és Csórt. Az országos és helyi tényezőkre figyelemmel természetszerű, hogy tájegységeinkben a múlt századi és e század eleji lakodalmakban a káposzta nagy népszerűségnek örvendett. Amint utaltunk rá, a korábbi időben az egész területen a füstölt disznóhúshoz savanyított káposzta járult. Századunkban inkább gombócoskábosztát tálaltak. A vőfélyversekből a káposzta dicséretén túl a nemzeti jelleg hangsúlyozása tűnik ki. „Itt a magyarnak legkedvesebb étele, Kedve kerekedvén ezzel lakik tele. Nem rossz takarmány ez, hiszen meg van töltve, Kétféle hússal is szépen beterítve." (Fehérvárcsurgó-Varga, é. n. 7). „Paradicsomkertből íme megérkeztem, Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem. De mivel hogy ottan sokat kertészkedtem, Szép fényes káposztát bőven termesztettem. Nagy Magyarországnak jó részét bejártam, De ilyen szép káposztát sehol nem találtam. Itt a jó töltött káposzta, az étkek vezére, Áldott ahol terem, ennek gyökere. De én nem dicsérem, dicsérje meg magát, Mert belevágattam fél oldal szalonnát. Tizenkét disznónak elejét, hátulját, Keresse meg benne ki-ki fülét, farkát! Mivel hogy itt van ez a jó káposzta, Ki-ki az evéshez fogjon hozzá buzgón, Nehogy tévedésből éhen maradjon!" (Fehérvárcsurgó - Hadházy, 1967 32.). A káposztához képest újabb eredetű, azt felváltó lakodalmi étel a pörkölt, melynek elterjesztésében a polgári konyhának is szerepe lehetett. A rövid 1ère főzött étel elsősorban a szarvasmarha, ritkábban a sertés illetve a birka apróra vágott húsából készült. A pör köttet századunkban krumplival vagy haluskával (másképp galuska - nokedli), 1945 után rizzsel is tálalták. „Hogy éhen ne haljanak ezen a szép napon, Egy riska tehenet ütöttem én agyon. Itt hozom a húsát kétfülü nagy tállal, Jobb ez mint a hering a vöröshagymával! Mivel hogy nincs több ilyen ízes étek, 445