Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

édesapád, és édesanyád is szívesen venné, ha segítség jönne a házhoz, és te sem lennél egyedül. Már katona is voltál, itt az ideje, hogy párt válassz, és ember legyél. - Itt az ideje Lidi néném, de hol van az a lány? - Nem vagy te vak, István fiam. Itt van a faluban, de milyen szép, milyen jó, milyen bőbeszédű, jó családból való virágszál. Nem emlékszel, kivel szedted a meggyet tavaly a szőlőben? A legény egy kissé elpirul. - Lidi néném, ha tudnám .... ? - Mit tudnál te! Vagy te olyan legény, hogy bízzál önmagádban. Az a virágszál, az a Zsófika jó lesz neked. Elvennéd? - Megnősülök Lidi néném! Akullogás egyik fele befejeződött. Vasárnap délután van.Templom után. Lidi néni befordul Zsófikáék kapuján. Már várják, csak a lányt nem látni még sehol. - Jó napot Mariska, jó napot János! - Jó napot Lidi néném ! - Hát a virágszál, az a Zsófika merre van? - Nem tudom, az előbb volt itt. - Vele szeretnék beszélni. Üzenetet hoztam. Nagyon nagy üzenet, szép üzenet, örömmel teli üzenet. - Milyen üzenetet, csak nem Mohán járt? - Nem. Én ki sem tettem a lábam a faluból, de mégis nagy üzenetet hoztam. - Kitől, Lidi néném! - Azt csak a szentem Zsófikának mondhatom meg, magának, de hol van ez a lány? - Zsófika, Zsófika! Hol vagy? Gyere hamar! Zsófika kiszól a szobából: - Jövők azonnal édesanyám, csak az ünneplő ruhámat rakom el. Zsófi, aki eddig a szoba ajtajában hallgatózott, megjelenik az ünneplő ruhájában, amit el kellett volna rakni. - Jó napot Lidi néném! - Jó napot virágszálam! Elbújtál, pedig neked hoztam üzenetet. - Lidi néném, milyen üzenetet? Nem szoktam én üzenetet kapni. - Zsófikám, nagy szerencse vár rád. Az Istvánnak, a Gutiék Istvánjának a szeme megakadt rajtad. Zsófika elpirul. Lidi néni folytatja. - Annak a derék, jószívű, szép legénynek a szeme. Tőle hoztam üzenetet és kérést. Szívesen vennéd-e, ha az István a Gutiék házát veled ékesítené? Elvenne feleségül! Tudom, már régen kedveled, már meggyet is szedtél vele kettesben. Szépek vagytok ketten. Milyen csinos pár lenne belőletek! - De Lidi néném, én még nem akarok férjhez menni, fiatal vagyok még! - Itt az ideje lányom, addig kell férjhez menni a lánynak, ameddig szép, fiatal, amíg kérik. Az István olyan derék legény, hogy máshol sincs. Zsófika még jobban elpirul, eltakarja az arcát, de zavarában mosolyog. - Édesapádnak, édesanyádnak a legény megfelel, te pedig ne tagadd, mert úgy is tudom, hogy szereted! Mi volt a meggyfánál? Zsófika szerénykedve jelentette ki: - Ha István is úgy akarja. 397