Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

A kullogás második része is befejeződött. A legényes háznál Lidi néni mindent elmond. Lidi néni munkája, kullogása befejeződött, most már a zsákot küldheti a legény a házhoz." A fiatalok igazából a kullogástól a kézfogóig terjedő időszakban ismerték meg egymást. Az említett udvarlási napokon a legény látogatást tett a lányos háznál. Ilyenkor a jövendőbeli menyasszonynak illett otthon tartózkodni. A szülők viszont még nem jártak egymáshoz. Az udvarlás két héttől hét hónapig tartott, annak függvényében, hogy a szülők miként tudtak felkészülni az eljegyzésre, illetve a lakodalomra. Leánynéző Gyakori volt a rokonságbéli és a szomszédasszonyok kommendálása, kik kevesebb szerepvállalással, külön díjazás nélkül szolgáltak információval az ajánlott legény vagy leány vagyoni viszonyairól, személyes tulajdonságairól. A falujában házastársat nem találó legénynek a nagy ismeretséggel rendelkező asszonyok másik, rendszerint szomszédos faluban ajánlottak, kommendáltak lányt. Sokszor azonban a lány érdekében ügyeskedtek, mert az valami okból saját községében nem kelt el. Ha a más falubeli legénynek megtetszett a gondolat, rászánta magát a nősülésre, akkor elment leánnízőbe a lány lakóhelyére. Felkereste legelőbb a faluban élő rokonát, ismerősét, majd vasárnap délelőtt annak kíséretében elment a templomba, az egyházi szertartásra. Amíg más tájakon a komendált leány szemrevételezésének elfogadott színtere a piac volt, addig területünkön a templom. A legények a számukra fenntartott részben, a karzaton foglaltak helyet. A leánnízőt rendszerint az első sorba engedték, ahonnét jól szemügyre vehette a lányokat, különösen az ajánlottat. Előfordult, hogy az érintett nem is tudta, hogy őt vizsgálják, vagy csak az utolsó pillanatban súgták meg neki. Mikor előre hírét vette, hogy jön a legény leánníznyi, akkor szebben felöltözött. Mire a szertartás véget ért, már mindenki rájött, hogy kit figyel a legény, kit kísér ki a szemével. A külső szemlét azután egy fontosabb követte a lányos háznál: a leánynéző második része, a bejelentés utáni látogatás. Amennyiben ugyanis a legény tetszését elnyerte a komendált személy, a rokonaival délután átüzent a lányos házhoz, érdeklődött, átmehet-e. Mikor odaengedték, kezdetét vette az ismerkedés, mely este a bálban vagy a kocsmában táncolás közben folytatódhatott. A legény vasárnap délutánonkénti átjárásával, udvarlásával viszonylag rövid idő alatt mind komolyabbá válhatott a kapcsolat. A legény közben alaposan megszemlélte a házat és környékét, meggyőződhetett róla, hogy anyagiakban és viselkedésben mit várhat jövendőbelijétől. A hirtelen fellobbanó szerelem a korábbi századokban még jellemzőbb volt. A 16-17. század nemességénél „a mátkaságot nem igen előzte meg a hosszas vagy rövidebb ideig tartó udvarlás, egyszeri látást is elegendőnek tartottak arra, hogy egész éltükre határozzanak. Ősapáink és anyáink szíve úgy látszik, hamar gyulladt lángra, és ha egyszer tüzet fogott, csak nagy ritkán aludt ki egymás iránt." (Radvánszky, 1986. I. 142.) A két vizsgált tájegységben - mint említettük - tendenciaként a lokális endogámia érvényesült. Ennek másik oldalaként az egyes falvak arra törekedtek, hogy a 398