Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

rás, szüret, kukoricafosztás, fonás, tollfosztás), a bálok, a lakodalmak, a búcsúk, a vásárok, a vasárnap délutáni együttes játékok, szórakozások lehetőséget teremtettek a fiatalok ismerkedésére, a szerelmi kapcsolatok kialakítására. A lányok pár évvel azután, hogy kimútak az iskolába, a legények pedig 18 éves koruk körül kezdtek szeretőt tartani. Ez a fogalom mai tartalmával ellentétben nem házasságon kívüli nemi kapcsolatot, hanem egymás iránti érzelmi kötődést, szerelmet és bizonyos elkötelezettséget jelentett. A szerelem fokozódó erősödésével kezdődött a legények udvarlása. Alanyokhoz való közeledésük Íratlan, de társadalmilag elfogadott konvenciók, formák, keretek közt zajlott, egyidejűleg kipuhatolták, egyengették a házasság útját. Az udvarlás az említett alkalmakon kívül főleg a lányos házaknál történt. A legények a hét meghatározott napjain - kedden, csütörtökön, szombaton, vasárnap - a rájuk bízott munka elvégzését követően, délután, estefelé mentek udvarónyi. (Országunkban másfele igen szemléletesen legényjáró napoknak hívták a hét udvarlásra meghatározott időszakait.) A szerelmes párok legtöbbször a lányos ház kapujában, konyhaajtajában beszélgettek. A magyaroknál a szobába többnyire a már határozott szándékkal odajáró legény engedték be. A Móri-völgy és a Zámolyi-medence falvaiban rendszerint csak akkor, ha a fiatalok jegyben jártak. Amikor ilyen előzmények nélküli invitálás történt, a szülők azt jelezték, hogy a legényt kedves vendégnek tekintik, szívesen látnák férjként. A lányoknak jó hírük megtartása érdekében az udvarlás szabályaihoz, kötöttségeihez szigorúan ragaszkodniuk kellett, ezért igen tartózkodóan viselkedtek. Még a látszatát is elkerülték annak, hogy a legényhez nagyobb mértékben vonzódnak, hogy a házassági kapcsolatot sürgetik. Ennek megfelelően szeretőjük udvarába semmi pénzért be nem tették a lábukat. Személy szerint kik illetve milyen szempontok határozták meg a párválasztást? A fiatalok igyekeztek akaratukat érvényesíteni, sorsukról a személyes vonzalom alapján dönteni. Szülői párválasztás esetén azonban az érzelmi tényezők háttérbe szorultak. A jövendőbeli kiválasztásánál endogám tendencia érvényesült. A különböző endogám szempontok általában együtt jelentkeztek, a vallási, vagyoni és lokális igények, csoportok egybeestek. Tehát a házasulok illetve szüleik lehetőség szerint azonos vallású, hasonló helyzetű és ugyanazon településen belüli, sőt, saját falurészből származó párt választottak. Ez azonban teljes egészében nem zárta ki az eltérő vallásúak, a különböző rétegekhez tartozók vagy éppen a más falubeliek esetenkénti összeházasodását. Valamennyi egyház igyekezett befolyásolni, akadályozni a más vallásúakkal való egybekelést, s ha mégis sor került rá, az esketést mindkét felekezet a maga templomában akarta végrehajtani. Egyházi, majd világi törvények tiltották a közeli rokonok összeházasodását. A paraszti szemlélet az első unokatestvérek házasságkötését tartotta vérfertőzőnek, a második unokatestvérekét már nem. Ilyen rokoni házasságra sokszor a vagyon egybentartása érdekében került sor. („Hogy a vagyon ne menjen széjjel.") Az osztály- illetve rétegviszonyok figyelembevételéről elmondható, hogy területünkön is hasonló a hasonlóval házasodott. A parasztok, az iparosok illetve a pásztorok egymás között nősültek, mentek férjhez. A parasztságnál az irányadó a földterület nagysága volt, mellette leginkább az igásállatok számát vették tekintetbe. Mindezt a várható örökség szemszögéből nézték. A szülői döntés a párválasztásnál leginkább és legtovább - az 1950-es évekig - a jómódú parasztságnál, a nagy gazdáknál érvényesült. Ott a szülők, az öregek sokszor ugy verték össze, úgy 392