Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
sem léphetett ki az udvarból, mert különben kósza (elbolyongó) lett a gyereke. Az asszony az ezen alkalomra külön megfizetett bábával, továbbá a pappal együtt, hármasban megtartott könyörgésen vett részt. Az úrasztalánál mintegy félórás imádkozással mondott hálát a sikeres szülésért. Zámolyon azt mondták a szokást végző asszonyra, hogy emegy az egyházhó. Fehérvárcsurgón csak nyolc nappal a szülés után léphetett ki az anya a kisajtón, akkor ment ki a templomba, az egyházhó -a bábaasszony kíséretében. Csákberényben az asszony egyedül, legfeljebb komaasszonyával indult a templomba. A szülésen túlesett nők élete ezután lassan visszatért a mindennapi kerékvágásba, csak gondjaik szaporodtak eggyel, a megszületett gyermek révén. Házasságkötés Az emberi élet főbb állomásaihoz szertartásos szokások, egyik stádiumból a másikba való átmenetet biztosító rítusok fűződtek. Az átmeneti rítusok dramatizálódásával kialakult szerepek álltak az egyén és a közösség rendelkezésére, melyek megkönnyítették az átmenetet. Az emberi élet legnagyobb színjátéka a lakodalom volt, mely az ifjú párt az egyik életszakaszból a másikba vezette át. A játék középpontjában elsősorban a menyasszony állt, a ceremónia legfőbb rendezői pedig a násznagyok és a vőfélyek lettek. Résztvevővé vált a lakodalom minden meghívottja, kik egyéni képességük, hajlamuk szerint játszották a gyermekkoruktól fogva ellesett, elsajátított szerepeket. A dramatikus játék mellett ének, zene, tánc mind együttesen volt jelen a lakodalomban. Ehhez egyik oldalról jogi formaságok, egyházi szertartások, a másikról mágikus eljárások társultak. Az emberi élet legjelentősebb fordulópontja volt a házasságkötés, mert -különösen a korábbi századokban, évtizedekben - döntően meghatározta a házasodó felek további sorsát. A Fejér megyei házasságkötésekről, lakodalmakról, az azokhoz fűződő népszokásokról legkorábban, 1896-banWekerle Sándor emlékezett meg rövid, német nyelvű írásában. Közleménye anyagát nyilvánvalóan szülővárosa, Mór, és annak környéke szokásaiból merítette. A bevezető sorokban található megállapítása bár túlzottan sommásnak hat, mégis elfogadható: „A lakodalmakra azok az általános vonások jellemzők itt is, amelyek a magyar nép körében többé-kevésbé mindenütt megtalálhatók, de van néhány sajátos szokás is." (Wekerle, 1896.106.) Belépés a felnőttek társadalmába A lakodalmat megelőzte a legények illetve a nagyleányok sorába kerülés, valamint az udvarlás és a párválasztás. Az iskolás évek elmúltával a különnemű fiatalok mind nagyobb vonzalmat éreztek egymás iránt, kezdtek a másik nembeliekhez közeledni. A felserdült fiúknak azonban előbb a legényavatás révén meg kellett szerezniük bizonyos jogosultságokat. A legényavatás a serdülőkorból a felnőtt korba kerülés érdekében elvégzett átmeneti rítus volt, mellyel az ifjút az előtte járó legénykorosztály befogadta a maga 389
