Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

komaasszony pedig kapott érte, utána. Szintén úgy vélték, ezáltal a lány nagy korában kapós lesz, majd sokan kérik feleségül. A komák mindezeket követően hazamentek, átöltöztek és az ünnepi lakomára, a paszitára (Csákváron poszita) tértek vissza. Századunkban általában a gyermek keresztelése napján tartották a nagyobbszabású lakomát, de korábban a két időpont elválhatott egymástól. A gyermeknek születése utáni gyors megkeresztelése esetén, a paszitát csak az anya felépülésével rendezték meg. Az ételekről a gyerekágyas családja gondoskodott, a helyi szokásnak megfelelő étrenddel. Az előkészületek már egy vagy két nappal korábban megkezdődtek, a sütés-főzésben néhány közeli rokon segített. A jellegzetes fogásnak a tyúkhúsleves, a tyúk vagy csirkehúsból készült pörkölt, paprikás, kirántott hús, azután a töltöttkáposzta, ősszel a sült kacsa számított. Kuglófot, különféle kalácsokat, egyéb kelttésztákat sütöttek. Italul kizárólag bor szolgált. Egyesek nagy paszitára készülve kisebb hízót is vágtak. A hétköznapokhoz képest valóságos lakodalom, lakmározás folyt. A meghívottak száma általában 10 és 30 között mozgott, de említettek 50 fős paszitát is. Kinek hány komája volt, ki mennyi rokont, vendéget hívott. Az ünnepi lakomán részt vett, bizonyos mértékig szervezőként közreműködött a bábaasszony. Az újszülött családja ekkor, egy összegben fizette meg valamennyi ténykedésének díját. A bábának mindezen felül rendszerint a komák is szoktak némi pénzt adni. Fehérvárcsurgón - nyilván korábbi általános gyakorlat továbbéléseként -a századelőn a bába a vacsora alatt vagy utána szedettpézt а komáktól. A komaasszonyok szintén a paszita alkalmával ajándékozták meg legelőször keresztgyermeküket. Több-kevesebb pénzt dugtak az újszülött feje alá, a pólyapárnába. („Pézt tettek a vánkosba.") Fehérvárcsurgón a vacsora alatt vagy után az asztalon lévő üres tányérba tették a keresztanyák a gyereknek szánt összeget. A vacsorát követően a résztvevők késő estig, éjfélig, esetleg azon túl maradtak. Jobbára beszélgettek és ittak, ha jó hangulat kerekedett, énekeltek. Nagynéha zenéltek is. Asszonyavatás A gyerekágyas időszak végén, a szülés után pár héttel magyar nyelvterületen az anya a barátnőjével vagy a bábával a templomba ment. Ott egyházi áldásban részesült és feloldották a gyerekágyhoz kapcsolódó tilalmak alól. Amennyiben első gyermekét szülte, ezek után foglalhatta el igazából helyét az asszonyok közösségében. A mezőföldi Sárkeresztúr reformátusainál a századfordulón a szülés után 10-14 nappal, de sokszor előbb, az asszony a gyermekágyból felkelve mindenekelőtt a templomba ment. A gyülekezet eloszlását követően, a lelkész előmondása után magános hálaimát rebegett szerencsés felgyógyulásáért. A községben a szokás már akkor szűnőben volt. (Lévay, 1830.116) Területünkön a reformátusoknál és a katolikusoknál egyaránt élt a szokás, hogy az asszony a házból, az udvarból kilépve legelőször a templomba, az avatásra ment. (A szokást a magyarságnál széles körben egyházkelésnek nevezték). Falvaink gyakorlata e tekintetben meglehetősen egységes képet mutatott. Sárkeresztesen a református asszony a bábával a keresztelő utáni héten, egyik köznap reggelén ment el a templomba, kiment az egyházhó. Addig a rá vonatkozó tilalom értelmében azért 388