Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
AZ EMBERI ÉLET FORDULÓIHOZ FŰZŐDŐ SZOKÁSOK, HIEDELMEK A MÓRI-VÖLGYBEN ÉS A ZÁMOLYI-MEDENCÉBEN Az emberi élet három nagy fordulópontja a születés, a házasságkötés és a halálozás. Mindegyikhez számtalan paraszti szokás és hiedelem fűződött. Az előbbi kettő az ünnepet, a vidámságot, az utóbbi a bánatot, a gyászt hozta magával. Azonosság bennük, hogy mindegyik jelentős változást hozott az egyén, a család életében. A családi kereteken túl pedig kihatott a nagyobb közösségek, a rokonság, a falu életére is, mely rendszerint együtt ünnepelt, vagy gyászolt a közelebbről érintettekkel. Azt, hogy a három életfordulót nem csak a néprajztudomány, hanem a nép is számontartotta, jól jelzik a mohai Vass Jánosné (sz. 1904.) szavai: „Háromszor inneplik meg az embert: mikor születik, mikor házasodik, meg mikor meghal." A kialakult, s az életfordulókon gyakorolt szokások a követendő viselkedésre, magatartásra vonatkozóan normát adtak, s ezzel általában megkönnyítették - esetenként nehezítették - a résztvevők helyzetét, a bekövetkezett életfordulókban a megfelelő magatartás tanúsítását, a változások elviselését. Születés Terhesség A másállapot azaz a terhesség - különösen ha közel esett a házasságkötéshez, vagy először következett be, - a nők részéről takargatnivalónak, kicsit szégyennek számított, ezért amíg lehetett, igyekeztek titkolni, tagadni. Viseletüket sem módosították, így gyakran a legközelebbi rokonok is csak akkor vették észre a változást, mikor az asszony mix feleidős volt. Rendszerint a szoknya árulta el, elől rövidebb lett, mint hátul. Amint bizonyossá vált a terhesség, a nem kívánt, vagy sokadik gyerek kivételével, az egész család örült neki. Annál is inkább, mivel a meddőség szégyennek, de csak az asszony hibájának számított. A gyerekeket nem szülő feleségek életükön át viselhették apaszkonca gúnynevet. A terhességet, a gyereket a vallásosabbak az Isten áldásának tekintették. A másállapotú, viselős, vagy állapotos asszon és környezete viselkedését a születendő gyermek érdekében a mindennapitól némiképp eltérő gyakorlat, előírások, tiltások szabályozták. A munkavégzéstől azonban csak kivételessen tudták megkímélni: egész terhessége alatt, gyakran az utolsó órákig nehéz testi munkát is kellett végeznie. Különösen nyári dologidőben nem nélkülözhették erejét, amíg csak tudott, tevékenykedett. Gyakran megtörtént, hogy ideje közeledését érezve az aratásból, vagy a szénagyújtésből ment haza szülni. Ételből igyekeztek valamivel jobban ellátni. Orvosi vizsgálatra azonban nem tellett, és az öregek véleménye szerint szükség sem volt rá. 375