Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

A terhes nő egyes kívánságait tiszteletben tartották, kisebb-nagyobb gyümölcsvagy étellopásait elnézték. Amelyik étel megtetszett neki, abból fogyaszthatott. A viselős asszony ugyanis kívánós, kívánatos volt, egyes táplálékokat váratlanul és nagyon igényelt. Különösen a megkívánt termést kellett odaadni neki a fáról, hogy annak jele a gyereken ne öltsön formát. Sőréden személyhez kötött történeteket meséltek a gyümölcskívánással kapcsolatban. így az egyik falubeli gyerek arcán a meggyszem foltként azért látszott meg, mert amikor terhes volt vele az anyja és nagyon óhajtotta a gyümölcsöt, nem vehette le. Azután odanyúlt az ajkához, s a gyerekén ugyanott meggyszemre emlékeztető piros gyei (jel) keletkezett. Más történetük szerint egykor az emberek kiokosították a gyümölcsöt igen kívánó leányukat: „Egész nyugodtan menj oda a fáhó, aztán vegye le, edd meg! Teneked akárhun le szabad venned!" Aki nem szakíthatott, annál bizton számítani lehetett a jelre, míg ellenkező esetben nem lett semmi baja. Másutt viszont éppen ellentétesen, tilalmazták, hogy a terhes szőlőt, almát, egyéb termést lopjon, mivel akkor fog a gyümölcs gyermekén megjelenni. Sárkeresztesen a másállapotú asszony kötényébe szedte, hasához fogta a gyümölcsöt, így gyerekén is ugyanott keletkeztek hasonló alakú foltok. A fehérvárcsurgói öregek véleménye, hogy az anya gyümölcslopása nyomán a gyerek is lopós lesz, vagy a termés fog meglátszani rajta valahol. Több faluban tartották, hogy amennyiben a terhes anyára gyümölcs vagy bármi más ráesett, ő pedig odakapott, a kezével odanyúlt, a ráeső tárgy meglátszott gyerekén. Az egyik mohai magyarázat szerint ezért keletkezett szilva alakú anyajegy egy falubeli kisgyerek derekán. Mohán azt is mondták , az állapotosnak a gyümölcsöt nem is szabad megkívánni, mert ha nem kapja meg, a gyerekein meg fog látszani. Egyáltalán a megkívánás nem teljesítése, kisebb-nagyobb bajt von maga után. A terhesség alatti tilalmak egy része a megcsodálásra vonatkozott. Az anyának semmit, de különösen nyomorék embereket nem volt szabad megcsodányi, nézegetni, nehogy azok állapota tükröződjék a gyereken. A hibás, sánta, béna, vak, púpos emberekre rácsodálkozókat figyelmeztették, hogy tilos nekik odanézni, mert ilyen lesz újszülöttjük, hanem inkább a szép, egészséges babákban gyönyöködjenek, hogy az övék is olyan legyen. Л tűznek minden nép hiedelemvilágában komoly szerep jutott. A magyar hiedelmekben sokszor bajt előidéző, félelmetes hatalomnak tekintették. Ennek megfelelően országszerte azt is tiltották, hogy a terhes a tűzre nézzen, mert akkor gyerekén is piros foltok lesznek. A Móri-völgyben a terhes arcára, kezére nem vetődhetett láng, nem üthette meg, mert gyerekén ugyanott vörös folt keletkezett. Fehérvárcsurgón arról szóltak, hogy mikor egy terhes menyecske hazalátogatott falujába, Sárkeresztesre, ott éppen kenyeret sütöttek. Mikor segítségképpen gyorsan fellobbanó szalmát és kukoricaszárt rakott a kemencébe, a tűzre, a láng kivágott, szinte égette az arcát. Születés után gyermekének orcája ezért lángsütéses lett. Egyesek szerint az is elég volt, ha távolabbi tűz esetén - pl. : amikor a szalmakazal égett - az anya az arcához kapott, máris ottmarad a gyerek képén a májfolt, örök életre. A zámolyiak a lángcsapástól nagyon óvták a terhes menyecskét. Ha mégis megcsapta arcán és kezével odakapott, fótos lett a gyerek orcája, vörösség maradt rajta. Ilyenkor bárhova, bármelyik más testrészéhez kaphatott a terhes, csak az arcához nem. Mindezek bizonyságára ők is több személyhez kötött történetet meséltek. A vérhöz a magyar nép gondolkodásában különböző hiedelemek tapadtak. 376