Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Szent Iván (jún. 24.) Szent Iván, másként Keresztelő Szent János napja az egyházi év egyik legjelesebb ünnepe. (A Szent Iván név továbbélése a görögkeleti egyház egykori befolyására utal.) A nyári napforduló időpontjára helyezett ünnep szokás- és hiedelemanyaga területünkön feltűnően szegényes. Jószerivel csak néhány termény érési idejével hozták kapcsolatba. Az igen nagy forgalmú, a környékbeli nép számára oly fontos székesfehérvári Szent Ivány napi vásárt is ezért titulálták a század elején cseresnyevásárnak. A korai termésű, így kedvelt szentiványi óma (alma) ugyancsak június végétől volt szedhető. (Egyébként a magyar nyelvterület több pontján Keresztelő Szent János ünnepén a szokások és hiedelmek közt jelentős szerepet kapott az alma.) A János napi káboszta szintén a népszerű termények közé tartozott, s mivel a nyár elejétől fogyaszthatták, a paraszt családok élelmezésében sokat jelentett. Keresztelő Szent János nevét vette fel a legrégibb és leghíresebb egyházi lovagrend, a Johannita rend. Eredetileg a szentföldi zarándokok testi és lelki ápolása volt kötelességük, majd hadi szolgálatot is elláttak a keresztény hit védelmében. A rend magyarországi jelenléte a 12. század közepén vette kezdetét. Székesfehérvár Sziget nevű külvárosában állt templomuk, monostoruk, ispotályuk. Egy 1193-as keltezésű oklevél szerint ehhez 55 birtok tartozott, köztük területünkről Borz (Sárkeresztes hátárában), Zoboca (Fehérvárcsurgó és Isztimér közt), Izca (Iszkaszentgyörgy része), Bodogth (Bodajk). Borz a későbbiekben Barch, Zenth Barbara azaz Szent Borbála, majd Kerezthews-maiora, tehát Keresztes-major néven szerepelt. A lovagrend tagjait nálunk a középkorban nem johannitáknak, hanem inkább kereszteseknek nevezték. (Érszegi, 1971.177-264.) Sárkeresztes nemcsak a falunévben őrizte meg a johannitákat, hanem lakói körében is igen elevenen él a lovagrend emléke, 1865-ben a község jegyzője és bírója arról tájékoztatta Pesthy Frigyest (1823-1889), a kiváló történettudóst, a magyar helynevek kutatóját, miszerint „Keresztes nevét hihető, hogy a régi keresztes barátoktól nyerte. Az idősb emberek meghallgatás után az mondatik, hogy a jelenlegi falutól délnek még mindég találhatók régi épület alapkövei. Úgy adják elő, hogy ez valamikor a keresztes barátoké volt." (Pesthy, 1977,263.) A hagyomány e helyet ma is számon tartja, a Kismalom-vőggyénél jelöli meg. Egy helyi eredetmonda szerint ezt a völgyet a keresztesek azért hozták létre, hogy a közelben folyó Cene-patakot összekössék az ugyancsak nem távoli Csermellyel, másképp Érrel. Ilyen módon akarták körülárkolni magukat, hogy védve legyenek a mohai Listár család támadásaitól. Azt is számon tartja a község emlékezete, hogy az egykori falu, mely a keresztes barátoké volt, mégsem itt, hanem távolabb terült el. A Borbálái-szőlőktől észak-nyugatra eső szántóföldben, mintegy 10 kh-on rendszeresen találtak köveket, épülettörmeléket, tehát itt kell a régi falu nyomait keresni. Péter-Pál (jún. 29.) Péter és Pál apostolok a keresztény ősegyház kiemelkedő személyiségei voltak, akiket apostolfejedelmeknek neveznek. Hozzájuk kapcsolódik a legismertebb nyári jeles nap: Péter-Pál, másképp Péter és Pál napja. 359