Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Bodajkon nagy égiháború alkalmával elhárításul szentelt gyertyát vettek elő, azt égettek. A február eleji jeles napot a katolikus és református lakosság egyaránt időjárásjóslónak tekintette. Kalendáriumi eredetű regulát emlegettek Sárkeresztesen, Bodajkon és Csákváron. „Ha fénylik gyertyaszentülő, Gazda az izzéket szedd elő!" Magyaralmási változata: „Ha fénylik gyertyaszentülő, A szűrödet vedd elő!" A fényes idő, a napsütés ugyanis azt jelentette, hogy a tél még sokáig tart, szükség van a tüzelőre, illetve a meleg ruhára. A további, ma is élő hiedelmek azonos gondolatmenetből eredtek. Fehérvárcsurgón úgy vélték, jobb ha ilyenkor a pap fejét a hó lepi el, mintha rásüt a nap, mert az utóbbi esetben a tél még hosszú, a tavasz rövid lesz. (Hadházy, 1969,43.) Csókakőn míg Pál napkor azt figyelték, hogy a pincében meddig süt be a nap, addig gyertyaszentelőkor azt, hogy az ablakon keresztül a házba meddig ér a napfény. „Ha besüt a nap, akkor még behorgya", azaz még befújja hóval a szél a házat, nem jön az enyhülés. Borús idő esetén arra gondoltak, hamarosan elmúlik a tél. Bodajkon azt nézték, a nap meddig süt be a gádorba (folyosó), mert még addig hordja be a tél a havat. Fehérvárcsurgón is vélekedtek így: Amennyire besüt a nap, annyira még bever a hó. (Vargha, 1975,4.) Általánosan ismert, hogy a medve ezen a napon álmából felébredve kijön a barlangjából, s csak akkor megy vissza aludni, ha árnyékát meglátja, mert akkor tovább tart a tél. A hiedelem magyaralmási változatát Németh Lajos (sz. 1925.) mondta el. Ha kijön a medve a barlangjából és napsütéses idő várja, akkor meglátja az árnyékát. Amilyen hosszú, ameddig nyúlik az árnyéka, még annyira fog befújni a förgeteg, a téli havas vihar. Gyertyaszentelő után tehát még az árnyék hosszával megegyezően rossz idő lesz. Balázs (febr. 3.) A magyaroknál a középkor óta népszerű Balázs püspök ünnepe területünkön csak a katolikusok által jegyzett. A püspök legendáját Csókakőn így foglalták össze. „Szent Balázs püspököt hívták egy beteghez, akinek megakadt a torkán a halszálka. A püspök könyörgésére a beteg meggyógyult." A legenda kapcsán kerül sor napjainkban is a katolikus templomokban a balázsáldásra vagy torokáldásra. A napi szertartás végeztével a torok védelme érdekében a pap régebben egy darab, hajlított formájú, újabban két összeillesztett gyertyát emelt a hívők torkához. Bálint (febr. 14.) A Németországban, Ausztriában, valamint a magyarországi német ajkúak körében olyannyira számon tartott naphoz a magyaroknál viszonylag kevés szokás és hiedelem fűződött. Ezen kevesek sorába tartozik, hogy a szőlőművelést nagymértékben és magas szinten folytató Balaton-felvidéken Bálint napkor mágikus cselekedete-298