Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

„Pálfordulás ha tiszta, Bőven terem mező, puszta. Ha szeles, jő hadakozás. Ha ködös, embernek sírt ás. Ha viszont havas vagy nedves, Lesz a kenyér igen kedves!" A több mint kétszáz év áthidalásában nyilván nagy szerepük volt a parasztházakban szívesen forgatott kalendáriomoknak. Az 1767. évi győri kalendárium is közölte az előbbi verset. (Szilágyi, 1983, 39.) Magyaralmáson a Pál-napi ködös idő következményének azt tartották, hogy abban az évben nagyon sok halott lesz: „Pálforduló köddel, Ember hull döggel." Bodajki és zámolyi változata: „Ha Pál fordul köddel, Ember hull(ik) döggel." A szólás eredetileg az egykor oly gyakori járványokra utalhatott. Csókakőn az időjárás-jósláshoz megfigyelték, hogy e napon a szőlőbeli „pincéné meddig süt be a nap". Ameddig besütött, addig várhatták még, hogy a hó is beesik. A magyaralmásiak szerint ilyenkor, pálfordulókor fordul meg a tél, ekkor lesz hidegebb vagy enyhébb az idő. Acsákberényiek úgy tudták, pálfordulókor van a tél fele, miután hosszabbak lesznek a nappalok és jobb idő jön. Gyertyaszentelő Boldogasszony (febr. 2.) Gyertyaszentölő vagy gyertyaszentülő a nevéből adódóan a katolikus templomokban a gyertyák megszentelésének napja. A szentelt gyertya az egyik legrégibb szentelmény, egyben az ókeresztény kortól Jézus jelképe. A vizsgált két kistáj katolikusai a szentelés céljára vásáros vagy búcsújáró helyen illetve búcsúban a bábosoktól vettek nagyobb méretű gyertyát. Voltak, akik nem szenteltettek minden esztendőben újat, hanem előző évit, korábbiakat vittek szenteltetni, ezért őrizhettek egyesek hétszer szentelt gyertyát. A szentelés után otthon, a szobában a falra, a szentkép mellé, két oldalára vagy az ágy fölé tették. Mások, hogy tiszta maradjon, elrakták a sublótba, szekrénybe. (Hívő családoknál ma is megtalálható.) Jámborabb hívek gyertyaszenteléskor a templom számára is szoktak gyertyát vinni. Aszentőt gyertyának - mint szerte az országban - itt is bizonyos kultusza alakult ki, csodás erőt tulajdonítottak neki. Csókakőn már betegség esetén elővették. A beteg ember ágya körül háromszor körbehordozták, mert így az meg fog gyógyulni. (Pálfy 1986, 3.) Más családokban a beteg kezébe adták, hogy meggyógyuljon. Igen elterjedt szokás volt a faluban, hogy súlyos betegnél az asztalra egy kis ótárt (oltárt) csináltak. Abrosszal leterítették, rátették az asztali körösztöt és a két szentűt gyertyát. A család körbeülte és imádkozott a betegért. Halálos betegnek szintén a kezébe adták a gyertyát, hogy azzal haljon meg. Bodajkon kevésbé súlyos betegnél is megtették ugyanezt. Általános gyakorlat volt, ha már papot hívtak az élete fogytán lévőhöz, akkor szentelt gyertyákat is gyújtottak. Halott mellett is azokat égettek. Csókakőn és 297