Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

csontos részéből kellett újévre levest főzni. A csontokat kivitték a kutyának, megjelölve, hogy melyik darab melyik házbeli vagy rokon eladó lányt jelképezi. Amelyiknek a csontját a kutya előbb elkapta, az biztos férjhez megy az új esztendőben. Csákváron az újévi ebédnél megmaradt csontokból haláljóslást végeztek. A család minden tagja a maga csontját kidobta az udvarra. Azt mondták, amelyikét a kutya elviszi, az meghal az új évben. Egyes községekben az újév a különböző gazdaközösségek számára a fölfogadás napját is jelentette. A pásztorokkal, a hegyközség, a mező rendjét biztosító személyekkel ekkor kötötték meg az egyezséget. A kisbíró már valamivel korábban kidobolta, közhírré tette, hogy milyen posztra kívánnak embert felfogadni. A pásztorok minderről egymástól is tudomást szereztek. Jöttek a jelentkezők a meghirdetett időpontra, s az elöljáróság vagy az adott közösség vezető testülete választhatott közülük. A Székesfehérvártól észak-nyugatra eső területen lényegesen kevesebb puszta volt, kevesebb béres élt, mint a Mezőföldön. A falvak szomszédságában, a községek közötti területeken található majorokban így is számottevő cselédség lakott, dolgozott. Az 1930-as évekig a gazdasági cselédeknek is e napon kellett hurcókonnyi. Már mindenszentekkor nyilatkoztak, hogy maradnak-e, s azután ha a korábbi gazdájuktól megváltak, január elsején új helyre költöztek. Az időpont ésszerűtlen megválasztása ellen a századfordulón a megyei sajtó is tiltakozott. „Jelenleg még mindig folyik a tömeges cselédhurculkodás, s ennek folytán a gazdaságokban ismét élénk a forgalom. De nincsen ebben köszönet, mert valósággal embertelenség az amit a szegény cselédnép tűr a téli költözködés miatt; megesik, hogy egyik-másik cseléd két napig is úton van, s ez egyáltalán nem humánus cselekedet. Ha a törvényhozás ilyesmit megtűr, azt tisztán annak lehet tulajdonítani, hogy a törvénykezésben nem igen törődnek azzal, hogyan kellene ezen a szánalmas állapoton változtatni. Nagyon kívánatos volna, hogy ha a törvényhozó testület mielőbb revízió alá venné a cselédtörvényt, s akként változtatna rajta, hogy a cselédek és béresek százezreinek is meglegyen legalább a téli évadban a rendes házi nyugalma, de kívánatos volna ez már csak azért is, mert abból a sok apró kis gyermek közül nem pusztulna el a hideg idő miatt annyi." (F.M.N. 1895. I. 10.) Később valóban módosítottak, egy negyeddel, azaz negyedévvel később költözhettek a cselédek. Újévkor szegődtek, Szent György napkor (ápr. 24.) költöztek. Egyes helységek január elsején a téli zord idő ellenére is tartottak vásárt. Századunkban Bodajk három vására közül az egyik az újév utáni hétfőre esett. Vízkereszt (jan. 6.) Vizköröszt vagy háromkirály a karácsonyi tizenketted, egyben a karácsonyi ünnepkör zárónapja. A katolikus egyház az újszülött Krisztust meglátogató napkeleti bölcsekre vagyis királyokra, Gáspárra, Menyhértre és Boldizsárra, továbbá Jézus megkeresztelésére emlékezett ezen a napon. A templomokban tömjént és vizet szenteltek ekkor, mely utóbbiról az ünnep magyar nevét nyerte. A szentölt vizet nagy becsben tartó Csókakőn a templomi szertartás már vízkereszt vigíliáján, az esti órákban megtörtént, mely után üvegben mindenki vitt haza a folyadékból. Otthon legelőször a szobai szentöltviztartóba 291