Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

öntöttek. Negyven-ötven éve a hazaérkező idős emberek ujjukat ebbe mártották, majd nem csak magukra vetettek keresztet, hanem a vízzel meghintették a gyerekeket is. Egykoron a nagyszülő betegségben szenvedő unokáját megkörösztűte a szentelt vízzel. Belemártotta az ujját, és a gyerek homlokára körösztöt vetett. Rontás ellen hasonló módon védték az újszülöttet. A felnőttek gyógyítására is használták: a nagybeteg végtagjait, homlokát, halántékát megkenték vele. A háznál felravatalozott halottra is hintettek belőle. A szentelt víznek tehát gyógyító, gonoszt távoltartó, illetve elűző erőt tulajdonítottak. Oltalmazó funkciója miatt vették elő égi háborúságban. Ha zörgött vagy villámlott, egy keveset öntöttek belőle a tűzre, akkor elmúlott a viharveszély. Bodajkon a szentelt vízből már a templomban ittak egy kortyot, s haza is vittek. Az öregek azt tartották, ahol szentelt víz van a háznál, oda a boszorkány, a gonosz lélek nem tud bemenni, mivel elűzi a szentelt víz szaga. A szentelt víz szükség szerinti, az említettekhez hasonló felhasználása országos népi szokás volt. Az ünnep után házszentölés mindegyik katolikus közösségben ismert volt, lényegében azonos módon történt. Csókakőn ma is élő gyakorlat, vízkereszttől némelykor február elejéig is eltart. Aplébános a templomatyával keresi fel a házakat. A lakásban stólával a nyakában elvégzi a szertartást, elmondja a házszentelési imát, s a templomatya által vitt szenteltvíztartóból megszenteli a ház négy sarkát. Mindezt azért, hogy lakozzék a családban béke, szeretet, tisztaság. Végezetül felírja az ajtókra a G-M-B betűt, a három király nevének kezdőbetűjét, és az évszámot. A jelenlét családlátogatássá alakul át, ennek során a házbeliek megkínálják az egyház embereit és pénzt adnak a templom javára. (Az új házakba beköltözés előtt úgyszintén szokásban van a házszentelés.)Tréfás bodajki vélekedés szerint az ajtóra felírt G-M-B betűk jelentése: "Gáspár menj borért!" A háromkirály-járás a múltból a katolikus liturgia részeként, majd a templomból kiszorulva népszokásként,dramatikus játékként egyaránt ismert. A legkorábbi hazai adatok a 16. századból származnak. A Móri-völgy és a Zámolyi-medence katolikusai századunkban is ismerték, gyakorolták. Csákberényben vizköröszt hetében szoktak háromkirályokat járnyi. Három fiúgyerek öltözött be királynak,fehér ruhába. Közülük Boldizsár, a szerecsenkirály bekormozta arcát. Neki papírból koronája, két társának hasonló püspöksüvege volt, melyeket ki is díszítettek. Mindegyikük fakardot tartott a kezében, továbbá fából eszkábált, kiugratható csillagot vittek magukkal, melyben gyertya égett. Akiszemelt házhoz érve megkérdezték: „Beengedik-e a háromkirályokat?" „Be!" - felelték. Ekkor az első, Gáspár megkopogtatta kardjával az ajtót, s mondta: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Én vagyok a Gáspár király, Hadakozni akarok a Menyhért királlyal! Pakszvóvisz!" (Vagy: „Bixonbax!") (Az utóbbi sor a latin, pax vobis „béke nektek" kifejezésből származik.) Menyhért követte,ki ugyanezt mondta, csak ő Boldizsárral akart hadakozni. Az utolsónak belépő Boldizsár is bemutatkozott: „Én vagyok a Boldizsár király! A Szerecsenföldről jöttem! Pakszvóvisz!" 292