Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
csét"; „betúrgya a szerencsét". A módosabb családokban, különösen ha a magdisznó akkortájt ellett, malacot vágtak. Egészben sütötték meg, testét előbb beborították füstölt szalonnával, így ízesebb lett. Ösi fehérvárcsurgói táplálkozási szokás és hiedelem szerint az újévben disznófejet, disznóorrát főztek, mert az túrja össze a gazdaságot. A karácsonyt, újévet megelőző disznótorokkal függ össze az is, hogy évkezdésre általános volt a kocsonnya főzése. Mindenütt betartották a baromfivágás tilalmát. A baromfi ugyanis „széjjelkapargya a gazdaságot"; „kikapargya a szerencsét"; „elkapargya a szerencsét"; „hátrakapargya a szerencsét". Magyaralmáson úgy fogalmazták meg, hogy szárnyast azért nem lehet enni, mert az elröpül, elviszi a szerencsét. Csákberényben tartották, hogy hal se legyen, mert akkor elúszik a szerencse. Több községben főztek édeskábosztát, az analógia alapján ugyanis akkor egész évben édes lesz az életük. Bodajkon egyesek azért sütöttek mákosrétest, hogy édes legyen az esztendő. A főzelékek közül néhol a lencsét találták ajánlatosnak, melynek formája a pénzérmékhez hasonlít, így biztos szerencsét hoz, sok forint lesz a háznál. Sárkeresztesen bablevest, vagy sürübabot (babfőzelék) főztek újévkor, hogy szerencséjük legyen. A szomszédos Magyaralmáson viszont karácsonytól újévig nem ehettek babot, mert akkor a következő évben kelésesek lesznek. Az újév napján történtek - amint említettük - meghatározóan hatottak az egész évre. Hitték, hogy ami az első nap megesett velük, az tartós lesz az egész esztendőn keresztül, s ez meghatározta megatartásukat. A tartozást, az adósságot, még szilveszter előtt visszafizették, hogy ne menjen át az új évre. Az esztendő első napján pénzt, de mást sem adtak ki a házból és nem mentek kölcsönkérni. „Az öreganyám, az még megtartotta. Gyütt egy öregasszony, kért lisztet. Monta neki: Nem szégyelli magát, emenjen innen! Mit gondul maga? El akargya vinni a szerencsénket?" (Csókakő) Az asszonyok január elsején reggel nem mozdultak otthonról. Az asszonylátogatót bajt, szerencsétlenséget hozónak tartották, ezért mindenütt azt várták, férfi lépjen be először hozzájuk. Ha máshova nem is, legalább a szomszédba ezért mentek át a férfiak, s mindjárt köszöntöttek is. A női látogató szerencsétlenséget hozó szerepébe vetett hit máig is él, konkrét eseteket említenek rá példaként. Sárkeresztesen január elsejére gyűjtötték az aprópénzt, hogy az új évben sok pénzük legyen. Csókakőn hasonló céllal az asztalra tettek pénzt. Magyaralmáson újév reggelén minden ólat kitisztítottak, hogy akkor majd egész évben így lesz. A múlt század elején Veszprémben megjelent, a köznépnek szóló könyvben írt a szerző a gyümölcsfák január elseji megvarázsolásáról. Kárhoztatva a haszontalan szokást, hogy újesztendő éjszakáján áldásokkal vagy anélkül igyekeztek egyesek a fák nyári nagy gyümölcstermését biztosítani. (Fábián, 1803, 224.) Fehérvárcsurgón mindezzel egybevágóan újév napján kimentek megráznyi a gyümőcsfákat, hogy sokat teremjenek. A karácsonyi ünnepkör utolsó szerelmi jósló időpontja szilveszter-újévre esett. Sőréden a századfordulón újévkor álltak ki a leányok az utcára és ették a piros almát. Úgy vélték, aki eközben arra megy, az lesz a férjük. Fehérvárcsurgón újév éjjelén a férjhezmenő lány meghallgatta, melyik irányból ugat a kutya, utána felölelt egy csomó fát. Amennyiben páros számú volt, jövőre férjhez megy, ha páratlan, úgy pártában marad. (Pongor, 1958. 6.) A kutyaugatásból a lány nyilvánvalóan a férjhezmenetel irányára következtethetett. Bodajkon orgyahusból vagy a disznó más 290
