Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
viselkedése sem volt közömbös. Szilveszterre az állatokat jól megkötötték, nehogy elszabaduljanak, mert akkor a családból megbetegszik valaki. („Tizenhat éves vótam, amikor megbetegedtem. B. ángyom mondta, hogy ez azér van, mert szilveszterkor nyitva hagytam az ólajtót.") A századfordulón némelyik faluban még a mulatozás sem szilveszter éjszakáján volt, hanem újévkor. A többször említett szilveszteri vagy ujjévi bálok mindegyik községben hozzátartoztak az óesztendő búcsúztatásához. A legények, felnőttek a bálból hazafelé menet gyakran beléptek a rokoni házakhoz köszönteni, pár szóban boldog új évet kívánni. A szilveszteri-újévi ételekhez különösen gyakran fűződtek mágikus cselekedetek vagy bőségvarázsló hiedelmek. Tudói és betartói elsősorban az asszonyok voltak. Több tilalom és előírás határozta meg az év fordulójának ünnepi táplálkozását. A községek egy részében a század elején szilveszter este túrós vagy kábosztás rétest fogyasztottak, amire csúszott a bor. A felbukkanó archaikus hiedelem szerint azért is sütötték, hogy hosszúra nyúljon az esztendő, akár a rétes, s így sokáig éljenek. Bodajkon egyesek úgy vélekedtek, azért kellett a rétest sütni, hogy kerek legyen az esztendő, mint nyújtás közben a rétes tésztája.Több községben, több családnál zsiros vagy töpörtyűs pogácsát készítettek. Meglehetősen elevenen élő hiedelem alapján egyes falvakban haláljóslást végeztek vele. Iszkaszentgyörgyön tollaspogácsának nevezték. Az óév utolsó estéjén ahány családtag volt, annyi pogácsába libatollat szúrtak, mielőtt a sütőbe tették. Izgalommal figyelték az eredményt, mivel úgy hitték, akinek a tolla elég, az a következő évben meghal. A szomszédos Mohán és Fehérvárcsurgón, azután Bodajkon szintén gyakorolták a szokást, az esetenként elmondott történetekből pedig megmutatkozott a belé vetett hit komolysága. „A tollaspogácsa az szilveszterkor vót. Úgy vót, meggyúrtuk a pogácsát, ahány személy vót a házná, annyi pogácsába belegyugdoztuk a tollat. Asztán ászt monták, amelliké megég, az meghal azon az éven. Eccer én is, mikor az én uram nem írt má (t. i. 1914-ben a frontról, ahol elesett), én is megpróbátom. Csinátom, asztán annak a tolla égett meg. Én asztán azután többet soha nem csinátom." (Fehérvárcsurgó) „Engem Mohán neveltek hat évig, mer az édesanyám meghalt, mikor kilenc hónapos vótam. Elég vásott gyerek vótam. Ott szilveszterkor mindenkinek sütöttek egy töpörtyúspogácsát. Akkor mindenkiét meggyelölték, bele egy tollat. Namost! Amelyiknek a tolla megpörkölődött, az a következő évbe megbetegedett. Ez tizenkilencbe vót, még akkor csak öt éves gyerek vótam. Mindenkié megpörkölődött, csak az enyim nem. Kiabáltam, örűtem, csattogattam, mindenki beteg lessz, csak én nem. így lett! Öt éves gyerek vótam, hát a nagy bátyámnak (t. i. akinél nevelkedett) vót négy ökre, hat-hét darab marha, meg ne vendékek, minden. A szomszédok meg hozták a takarmánt, besegítettek, én meg etettem. Azok gyüttek át itatnyi." (Moha-Magyaralmás) Több családban az újévi étkezés részének tartották г. fánkot és afonyott diós-mákos rétest. A sárkeresztesi hagyomány szerint újévre kenyeret kellett sütni, hogy majd egész évben legyen a családnak friss kenyere. Mindenütt ismert a disznó, illetve baromfihúshoz fűződő hiedelem. A disznó már a rómaiaknál a szaporaság jelképe volt, a disznóhús fogyasztása náluk is szerencsét ígért. A vizsgált tájegységekben újév első napján malac- illetve disznóhúst, vagy ahogy egyesek mondták disznóságot, disznóételt kellett fogyasztani, ugyanis az szerencsét hoz, mivel a disznó „összetúrgya a gazdaságot"; „előre túrgya a szeren-289
