Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

szerint néhány családnál megjelentek. Csengőszó mellett beadták, bevitték a már feldíszített fát. Századunk elején a szegényebb családoknál a „fának híre-nyoma se vót", helyette cukrot kaptak a gyerekek. Ehhez képest a feldíszített karácsonyfa már nagy ajándéknak számított, így a parasztcsaládoknál a II. világháborúig a fa alá további ajándékot nem raktak. Legfeljebb néhány almát, pár szem szőlőt, esetleg narancsot. Az 1950-es évektől mind több ajándéknak, játéknak örülhettek a gyerekek, s az 1960-as évektől ők is megajándékozták szüleiket. A karácsonyfát vízkörösztig (jan. 6.) nem volt*szabad megbontanyi. Akkorra jórészt lefogyott róla mindaz, ami ehető volt, így könnyen lebontották. A reformátusoknál sokszor már kiskarácsonykor (újév) vagy az újév utáni napon bontottak a gyerekek. Mohán szabály volt, hogy „ujjévig nem szabad a karácsonfárú semmit levennyi, mer addig tart a karácson." Éjféli mise A karácsonyeste a katolikus családoknál a már említett játékon túl éjfélig beszélgetéssel telt. Egyes családokban - mint Magyaralmáson említették - az est folyamán vallásos éneket is énekeltek. A gyorsabban polgárosodó Csák vár tisztaszobáiban meg lehetett találni a Máriát, Józsefet, Jézust ábrázoló zenélő képet, mely karácsonyi dallamot játszott. Amikor a család együtt volt, megszólaltatták, hallgatták. Az adventi várakozás hangulata éjfélre tetőződött. A szokatlan, kiváltságos és sejtelmes időpontban megtartásra kerülő szertartásra, az éféli misére területünkön ment mindenki, akinek kora, egészsége, körülményei megengedték. A templomi eseményen nagy áhítattal, buzgó énekléssel vettek részt. Az éjféli mise a katolikusok számára az ünnep legjelentősebb mozzanatát képezte. Varázsa a más vallásúakat is megragadta: Csákváron a reformátusok és evangélikusok szép számmal mentek rá. Az éjféli mise mindenekelőtt vallásos élményt adott, de az időponthoz hiedelmek, képzetek is fűződtek. Éjfél a nép képzeletében a nap legtitokzatosabb időpontja, amikor számos rejtélyre fény derülhet. Itt csak utalunk a korábban tárgyalt lucaszékre, lucacsomóra, lucaostorra és a szerelmi jóslásokra. Jézus születésének órája a csodás események ideje. Számos vidéken ismert hiedelem, hogy karácsony éjfélkor a jószágok emberi hangon beszélnek. így tartották ezt Sőréden is. Csókakőn szintén hitték, hogy „karácson éfélkor tunnak beszényi az állatok." A bodajkiak szerint „karácson éjjel megszólalnak az állatok"; „karácsonkor, éjfélkor a tehenek beszélgetnek egymással." A betlehemi események részeseit, az állatokat, karácsonykor különös elbánás illette meg. Magyaralmáson szentestére minden ólat, az istállót ki kellett tisztítani, hojgy Jézus születésének idejére az állatok előtt tiszta jászol, alattuk tiszta alom legyen. Éjféltájban kedveskedtek is a jószágnak. Sőréden előre bekészítették a takarmányt a szarvasmarháknak, s mikor a gazda hazaért az éjféli miséről, akkor töltötte tele a jászolyukat, hogy „azoknak is legyen karácsonyuk". Éjfél az ártó, a gonosz szellemek járásának, érvényesülésének időpontja is. Eredendően az elriasztásukat szolgáló zajkeltésre illetve a sötétség és a világosság szembeállítására a századfordulóról van adat. A későbbiekben megszűnt sörédi szokás szerint, amikor az éjféli mise befejeztével a templomból kijött a falu népe, a 270