Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

karácsonyra meghagyták a hájkerét (faggyús hájszél), a dirib-darab húsokat és ezt, nem a gombócot tették a káposztába. A káposztából jutott a következő napokra is. Hasonló módon a kalácsból, melyből egy kemencényit sütöttek. Karácsony estére készítették a kuglófot, a félrerakott disznóhájból a háj jóst, valamint a nyócas kalácsot (perec). Eső és második innepen a saját vágásból illetve a kóstulokból származó pecsenyét, hurkát, kóbászt tálalták fel. A karácsonyesti káposztafogyasztással vidékünk nem áll egyedül Magyarországon. Somogytól Biharig, a Dunántúl és az Alföld református helységeiben egyaránt kedvelték ilyenkor ezt az ételféleséget. A sült tészták fogyasztása is országosan elterjedtnek mondható. A diós- és mákoskalács karácsonyeste leginkább protestáns helyeken fordult elő, ám karácsony napján a katolikusoknál is. Ahelyi gyakorlat tehát egyezett az országossal. A többi tésztaféle más területeken ritka előfordulású volt. Közép-Európa népeinél nagy ünnepeken szokásban volt a falu szegényeinek, koldusainak étellel való ellátása. Sok helyütt pedig a gyerekeknek osztottak ételt. Magyar nyelvterületről szórványos adatok vannak rá, hogy karácsonykor a szegényeket - némelykor az elhunyt hozzátartozók lelkiüdvéért - megvendégelték vagy étellel megajándékozták. A Móri-völgyben Sőréden leltünk nyomára a szegények etetése szokásának. Múlt századi öregektől maradt hagyomány szerint karácsonyeste, ha volt miből, akkor adni kellett a szegényebbnek. 1925 körül ennek megfelelően ajándékoztak meg egy sokgyerekes családot egy tótkosárnyi (karkosár) élelemmel, kaláccsal, tojással, tejjel, túróval, tejfellel. „Ették a gyerekek, még rítak is." A karácsonyi kenyér kultuszából következett a karácsonyi asztal hulladékának, a karácsonyi morzsának illetve a fogalom bővítésével a karácsonykor keletkezett szemétnek megbecsülése. Országunkban több helyen azt tartották, nem szabad a karácsonyi szemetet kidobni, mert kidobják vele az egész évi szerencsét. Zala és Somogy megyében a gyümölcsfák termőbbé tételére használták fel. Csókakői hagyomány szerint a karácsonyi ünnepekben nem volt szabad kitenni a szemetet, hanem félre kellett rakni, tárolóedényekben vagy a szoba sarkában gyűjteni. Mikor elmútak az ünnepek, akkor vitték ki. így azután a házban maradt a szerencse, amit különben kidobtak volna. Sőréden sem hagyták az öregek kiszórni karácsony napján a szemetet. Rossz kannában gyűjtötték, s az ünnep után való nap öntötték ki a kertbe. A termékenységvarázsló célzatra Fehérvárcsurgón még kifejezőbb magyarázatot adtak. „A szemetet nem szokták kivinnyi. Összesöpörték, beletették egy kosárbo, félretették, ott vót. Karácson után minden gyümölcsfára szórtak. Marékká dobták fő a fáro, hogy sokat teremgyen." Ide kapcsolható, hogy a magyaralmási hiedelem szerint karácsony reggel nem volt szabad az istállóból a trágyát kihordani. Területünkön a reformátusoknál a karácsony esti étkezést követően, a katolikusoknál az éjféli misére várva a gyerekek egymással, a szülékkel (nagyanya), esetleg a szülőkkel unaloműzésül, szórakozásképpen dióra vagy mondulára kártyáznyi illetve pörgettyüznyi (kockázáshoz hasonló játék) kezdtek. Végezetül legtöbbször együtt ették meg a nyertes dióját, manduláját, melynek törése, fogyasztása a legfiatalabb korosztálynak a következő napokban is nagy örömet nyújtott. A dióval, a dióért végzett karácsony esti, karácsony körüli játékok országosan elterjedtek. Adió tehát -mely a karácsonyfára is felkerült - mindenfele jellegzetes gyümölcse volt a karácsonynak, azon belül a karácsonyi asztalnak. A másutt hozzá fűződő hiedelmeknek, szokásoknak területünkön csak halvány nyomára leltünk. Bodajkon némelyik család-266