Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
baromfiak. Ugyanitt lett gyakorlat, hogy két idegen kazlat meghúztak, azt tették be a tyúk alá, hogy akkor hamar elkotlik. (Pongor, 1958. 4.) Más változat szerint a szomszéd kazlából húzták ki a szalmát, és saját tyúkjaik fészkébe tették. így elhozták annak szerencséjét, csak a cselekményt végrehajtóknak lett sikerük a baromfiakkal. Szintén a fehérvárcsurgóiak a hurkák alatt használt szalmából készítettek az ólban fészket, így a tyúkok jó kotlósok lettek és korán megkotoltak. (Hadházy, 1969. 43.) A bűvös kör a magyar néphitben többször, így Luca nappal összefüggésben is felbukkant. Csákváron a tyúkokat, hogy jobban tojjanak, kör alakú eszköz, a kerékráf, azaz a kocsikerék sínje között etették. A Luca napi tilalmak sora tovább folytatható. Általánosnak mondható, hogy figyeltek rá, e napon a házhoz ne érkezzen női látogató, mert akkor nem lesz szerencséjük. „Meg köllött tartanyi, hogy ne is menjen az ilyen fehérnép a másik házhó. Má messzim kiátották: Be ne gyere ám a kisajtónn!" (Csákberény) „Asszonnak nem vót szabad házónyi." (Sárkeresztes) Az idősebb asszonyok pár éve is arról számoltak be, hogy ilyenkor még a szomszédba sem mennek át. Ha egy nőnek mégis sürgős dolga támadt másnál, akkor legfeljebb az utcáról vagy a kerítés mellől kiáltott be a címzetthez. (Más területeken a fehérnép azért nem járhatta a falut, mert úgy vélték róluk, boszorkányozás végett mennek máshoz.) A férfival történt reggeli találkozást viszont szerencsésnek tartották, őket látogatóként is szívesen fogadták. Ugyancsak a szerencse megtartása érdekében nem volt szabad semmit, különösen pénzt kiadni a házból. Ahogy a kölcsönadást tiltották, ugyanúgy a kölcsönkérést is. így érhették el, hogy a következő évben minden bent maradjon a házban, a vagyon ne csökkenjen. A Luca napjához fűződő népi kultuszt nem szabad önmagában vizsgálni. Ugyanis a magyaroknál, hasonlóan a többi közép- és kelet-európai néphez, a novembertől vízkeresztig tartó időszakban az egyházi ünnepek egy részének kialakult egy külön népi szokásanyaga. (Dömötör, 1974. 130-131.) Ezek egyrészt asszonyi ünnepek, női dologtiltó napok (a vizsgált területen Luca, másutt Borbála és Miklós napja is); másrészt a lányoknak szerelmi jósló napok (területünkön András, Luca napja, továbbá karácsony és újév) voltak. Végső soron tehát a női nemhez kapcsolódó szokásanyagról van szó. Luca az egyházi legenda szerint Jézus koszorús menyasszonyaként élt, s talán ezért lett az eladó lányok pártfogója, házasságszerzője (Bálint, 1977. I. 74.). A szerelmi jóslásoknál - és több Luca napi szokásnál - megfigyelhető, hogy a rítust december 13-án kezdték és karácsonykor fejezték be. A legismertebb lánypraktikát cédulákkalvégezték: Mohán lucacédulának nevezték. Luca napján 12 vagy 13 cédulára férfi keresztnevet írtak, összehajtogatva dobozba, pohárba tették. Anélkül, hogy megnézték volna, minden nap (este) eltüzeltek vagy eldobtak egyet belőle. A karácsonyra megmaradt egyetlen darab elárulta, hogy milyen nevű lesz a lány férje. Csókakőn karácsonyig naponta egy férfinevet írtak egy-egy cédulára. Karácsony este gombócfőzéssel az András napnál ismertetett módon igyekeztek megtudni, ki lesz a párjuk. Az öregek emlékezete szerint Csókakőn egykor rakták a lucaforgácsot. A nagylány december 13-tól karácsonyig naponként begyűjtött és biztos helyre elrakott egy-egy forgácsot. Karácsony napján ezekkel a fadarabokkal melegítette meg a mosogató vizet, hogy megjelenjék majdani vőlegénye (Diószegi, 1961. 9.). Hasonló szokás ismert Bajáról valamint az egykori Bars és Szolnok-Doboka megyéből. 256
