Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

(Róheim, 1915. 16. 17. 18.) Bodajkon a lány pogácsát, lucapogácsát sütött, melyből egyet a kutyának dobott. Amilyen irányba az állat az ételt elvitte, a lánynak abból az irányból kellett várnia jövendőbelijét. A magyar népnél a férfiak viszonylag ritkán igyekeztek megtudni jövőbeli házastársuk személyét. Magyaralmáson a legényember „boszorkányos szokással" megtudhatta. Sapkáját és subáját kifordítva vette magára, úgy ment ki az utcára. Amelyik lányt ilyenkor meglátta, az lett a felesége. A példa jól illusztrálja,-hogy népünk mágikus cselekedeteiben milyen fontos szerepet játszott a kifordított ruha. Csákberényben a szerelmi kapcsolatot jelezték azzal, hogy Lucakor a legényes és lányos ház között polyvával szórták fel az utat. Ugyanitt a rátarti lány háza előtt az utcán köcsögdudáztak, durrogtattak. (Sárkány, 196.) Csókakőn tollal szórták fel a lányos házak előtt a járdát, néha még vízzel is meglocsolták, hogy odafagyjon. Csákváron szénát, polyvát szórtak. Az idősebb korosztály tagjai inkább az időjósló eljárásokkal próbálkoztak. A Luca és karácsony közötti 12 napot különösen alkalmasnak vélték a következő évi időjárás kifürkészésére. Mindegyik nap az eljövendő év egy hónapjának felelt meg. Megfigyelték, fejben tartották vagy papírra feljegyezték, s a következő év adott hónapján hivatkoztak rá (esős, száraz, szeles, stb.). Múlt századi születésű idős sörédi asszony ennek kapcsán az írásbeliséggel szemben itt is a szóbeliség, a megjegyzés elsődlegességére utalt: „Fejbe szoktam tartanyi, hogy körűbellű milyen idő vót. Meg el is szoktam nyáron mondanyi, hogy milyen idő vót Luca naptú." Általánosan ismert szokás, hogy hat darab vöröshajmát felébe vágtak. Az így kapott 12 féldarab egy-egy hónapnak felelt meg. Sót tettek bele, félrerakták a kantorába vagy a szobai mestergerendára, azután naponta elővettek egyet, s megfigyelték, mennyire olvadt meg benne a só. Ha nedves volt, az csapadékot, ha száraz, az pedig esőmentes hónapot jelzett előre. Az eredményt itt is megjegyezték vagy felírták. Csákberényben naponként tettek ki egy-egy hagymát sóval az ablakba, s így következtettek. (Sárkány, 1966.) A Luca név a latin lux, azaz fény kifejezésből származik. Az egyház nem véletlenül helyezte ünnepét december 13-ra, mivel így szembeállíthatta az éjszakával, a sötétséggel. XIII. Gergely pápa 1582. évi naptárreformja előtt ugyanis Luca napja a téli napforduló időszakára esett, amikor az éjszaka a leghosszabb, a nappal a legrövidebb volt. A korábbi századok babonás gondolkodású emberei, éppen a sötétség uralma miatt tartották Luca-nap környékét boszorkányos időszaknak. Ebbe a gondolatkörbe tartozik területünkről a lucaszéke és a lucaustor készítése, továbbá a Lucakor kezdődő csomókötés. Luca napjához és karácsony estéjéhez egyaránt kapcsolódik a lucaszékével összefüggő hiedelem, mely országosan elterjedt. Az európai művelődéstörténetből ismertek azok a bűvös székek, melyek a titkok, rejtett dolgok felfedezésére szolgáltak. A magyarság lucaszéke is ilyennek tekinthető: ráülve fény derült a kilétüket titkoló boszorkányok személyére. A felismeréssel pedig a boszorkány hatalmát, erejét is elveszíthette. Területünkön is általánosan ismert a mondás: „Úgy készű, mint a lucaszéke"; „Sokáig készű, mint a lucaszéke". Készítését szemléletesen mesélték el Csókakőn. „Hallottam, hogy beszélték, hogy csináltak lucaszéket. Luca napján kezdték el csinálni. Tizenhárom határba vágtak hozzá fát. Minden este csináltak benne valamit, az utolsó szöget karácsony este verték bele. És akkor, mikor az éjféli misére beharangoztak, a harangszó után bevitte a templomba, a szenteltvíz tartónál letette, 257