Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Aby dala kus koláéka Hogy adjon egy darab kalácsot Na cibulu grajcár Vöröshagymára egy krajcárt Nacesnekdvá Fokhagymára kettőt. Ösküben (Veszprém m.) a II. világháborúig élt a szokás. A 8 fűzfavesszőből font korbácsot sibának nevezik. Olyan hosszúra kötötték, amilyen hosszú vesszőt csak tudtak szerezni. A nagylegények korbácsa 60-80, a kisfiúké 30 cm körüli volt. Húsvéthétfőn a kisfiúk egyedül vagy csoportokban végigjárták a falu lányos házait. A lányok korbácsolása közben a Bakonycsernyéről bemutatott szlovák nyelvű rigmus első négy sorával teljesen azonos szöveget mondtak. Az ösküi evangélikus vallású szlovákokkal ellentétben a helybeli katolikus magyarokkal, a környező uradalmak magyar cselédeivel összeházasodó katolikus szlovákok nyelvi asszimilációja igen gyors volt. Az ösküi katolikus szlovákok körében a két világháború közötti időszakban élt még a szokás, de a hozzákapcsolódó ritusszöveget már magyarul mondták: „Keléses ne légy! Esztendőre még frissebb légy." A korbácsolásért húsvéti tojást kaptak a fiúk. Öskün a nagylegények nem mentek be sibálni a lányos házakhoz, hanem húsvéthétfőn az utcán vesszőzték meg a sétáló nagylányokat. A korbácsolásért így semmiféle ajándékot nem kaptak. A nős emberek is megkorbácsolták a család nő tagjait és a szomszédasszonyokat. Oroszlányban (Komárom m.) a legények már a húsvét előtti héten megfonták az 1-1,5 m hosszú fűzfavessző korbácsot, a sibiribit. Néha egy 4-5 m hosszú korbácsot is kötöttek, amit hat legény vitt végig énekelve a falu utcáin. Korbácsolás közben az alábbi szlovák nyelvű rigmust mondták: Sibi-ribi masné ribi Sibiribi zsíros halak pe< koláőku za Sibaéku Öt kalácsot a vesszőzésért Kazal kadlec aja kadleőka Mondta a takács és a takácsné Abis dala dve vajíőka Hogy adj két tojáskát ESíe к temu kus koláéka Még hozzá egy darab kalácskát Kus, kus, kus jako éírna Nagyot, nagyot, nagyot, bílá hus. mint egy tarka liba. A korbácsoló csoportban az elsőlegénynek volt joga alaposabban megvesszőzni a lányt, a többiek csak apróbbakat üthettek rá. A korbácsolásért a legények piros tojást, pálinkát, bort kaptak. Asibálást húsvéthétfőn a déli harangszóig be kellett fejezni. Az oroszlányiak szerint a húsvéti korbácsolásra minden esztendőben azért volt szükség: „Hogy ne legyen a lány poros, koszos, tetves." Súron (Komárom m.) az 1930-as évekig élt a húsvéti sibálás. Addig a húsvéti locsolást nem is ismerték. Az alábbi magyar nyelvű szöveget mondták, közben mindig a lány említett testrészére ütöttek a korbáccsal: Sibiriba maszne riba Egészséges légy, keléses ne légy A kezed jó dolgos legyen 234