Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
A vásárra jó friss légy Fazekakba kárt ne tégy! Ugyanis a szomszédos Martonvásáron éppen másnap, húsvét keddjén tartották a vásárt, ahova jó korán kellett indulni, ha szüleivel el akart menni a lány. Avers utolsó sora a törékeny cserépfazekakra utal. Locsolás és sibálás után a lány még piros tojást adott a legényeknek, sibájukra egy szál szalagot kötött. A neki kedves fiatalember kalapja mellé vagy kabátjára egy szál virágot is adott. Az olyan legény, akinek udvarlását nem szívesen vették, pirosra festett, tojás alakú krumplit kapott. Tordason húsvéthétfőn nemcsak a legények korbácsolták meg a lányokat, hanem a fiatalabb nős emberek egymás feleségét is. Akorbácsolás közben mondott magyar nyelvű rigmus szövege: Keléses ne légy Bolhásos ne légy Esztendőre még frisebb légy! Tordason a sibáló kisfiúk piros tojást, diót, süteményt, a legények bort, pálinkát, színes vagy nemzetiszínű szalagot kaptak. Udvarlójának sibájára piros, a többi legényére más színű szalagot kötött a lány. Volt olyan legény, akinek korbácsán húsvéthétfőn délre már 40-50 szál szalag lobogott. A korbácsoló rigmus töredékes, szlovák nyelvű változatát még Tordason is sikerült lejegyezem: Siri-ribi masné ribi Siribiri zsíros halak Dávaj, dávaj kus kuláői Adjál, adjál egy darab kalácsot Eáte temu tri vajíéka. És hozzá még három tojást. Martonvásáron, Ráckeresztúron és Tordason napjainkban már csak a kicsi fiúk gyakorolják a szokást. Alanyok a sibára ma már itt sem kötnek szalagot. Gyúrón 1962-ben Csincsa Józsefné Andorfer Rozália 61 éves adatközlő Diószegi Vilmos néprajzkutató számára így mutatta be a húsvéti sibálást: „Sibáni mentek húsvét hétfőn a fiúk a lányokhoz. Már egy héttel előbb fonták a sibákat, és húsvét hétfőn reggel jártak csoportosan, 4-5 fiú, a lányokat sibálták: Keléses, bóhás ne légy, esztendőre frissebb légy. - Iskolások és legények is jártak. A lányoktól szalagot szoktak kérni a sibára, azt rákötik a sibára." (IKMNA. 65.10.) Csurgó Dánielné Horváth Teréz (67 éves) úgy emlékezett, hogy a szokást csak az evangélikus fiúk, legények gyakorolják, de bemennek a katolikus házakhoz is. A reformátusokhoz nem. Gyúró Fényes Elek szerint a XIX. század közepén már magyar falu, 310 katolikus, 232 református és 345 evangélikus lakossal (1851, II, 77). Ugyanakkor a településtörténeti kutatás kiderítette, hogy a gyúrói katolikusok a XVIII. század közepén még szlovákok voltak, de már jól tudtak magyarul. Még 1790-ben is azzal foglalkozott Fejér megye kisgyűlése, hogy a gyúrói lakosság egy része, feltehetőleg a szlovákok, a felvidéki Privice községbe akarnak távozni (Záborszky 1987, 69). A húsvéti korbácsolást napjainkig megőrző evangélikusok között is méltán kereshetünk szlovák eredetű, elmagyarosodott családokat. 230
