Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

HÚSVÉTI SIBÁLÁS A tavaszi népszokások között jól elkülöníthető a húsvéti korbácsolás, amely Magyarországon Észak-Dunántúl (Fejér, Veszprém, Komárom és Pest megyék) szlovák telepítésű falvaiban ma is él. Legfontosabb kelléke a fűzfavesszőből font korbács (siba), amely formailag teljesen megegyezik az aprószenteki korbáccsal. Leggyakrabban a 8 szál vesszőből kötött négyszegletes sibát vagy a 9 szálból készült kígyóhátú sibát használják. Tordason (Fejér m.) a 4, 6, 8 és 9 szálból font sibákat ismerik. A székesfehérvári István Király Múzeum néprajzi gyűjteménye számára Tordason megfonattam valamennyi korbácsformát. A legvékonyabb 4 szál fűzfaveszszőből készül. Ez négy szegletes, de a felületét durvának tartják, ezért ritkán, legfeljebb kisfiú számára készítik. A 6 szálból készült korbács egyik oldala domború, a másik lapos. A 8 szálból font négyszögletes sibát tartják a legszebbnek, ezt kötik leggyakrabban. Kilenc szálból a gömbölyű vagy kígyóhátú siba készül, amelynél a középen futó vezérszál köré 8 vesszőt fonnak. Korbácsfonás előtt egy szál vessző vastagabb végét késsel bevágják, majd a hüvelykujj körmével végighasítják. A kés élével kikaparják a kettéhasított vessző belsejét, hogy hajlékonyabb legyen. Ezután összeválogatják a fonáshoz megfelelő vesszőket. Felső, vékony végeiket összeillesztik, alsó, vastagabb végeiket késsel egyenlő hosszúságúra levágják, majd itt a kettéhasított vesszővel betekerik. Egy gyerek vagy felnőtt fogja a készülő korbács vastagabb végét, a vele szemben ülő pedig összefonja a vesszőket. Ha a fonással elkészültek, akkor csomót kötnek a korbács végére. A korbácskötő a csomót csizmái vagy cipői közé szorítja, majd jó erősen meghúzza a korbácsot, hogy a csomó minél szorosabb legyen. A korbácsot kötő ember az elkészült szokáseszközt rögtön ki is próbálja a fonásnál segédkező gyereken vagy asszonyon: néhányat játékosan ráüt vele. Már virágvasárnap körül megfonják a legények és a nagyobb fiúgyermekek a sibát. A kicsi fiú számára apja vagy nagyapja készíti el. Ha a háznál senki sem ért a korbácsfonáshoz, akkor a falubeli kosárfonónál szerzik be egy üveg borért vagy pénzért (Pázmánd, Ráckeresztúr,Tordas - Fejér m.). A ráckeresztúri kosárfonó 30-40 darab sibát köt minden húsvétra. Pázmándon a II. világháború előtt a vesszők közé egy szál nemzetiszínű szalagot is fontak. Ráckeresztúron karikára összekötötték a vesszőköteget, kb. félóráig üstben főzték, majd hideg vízzel megtöltött mosóteknőbe tették kb. 10 percre. így a héját könnyen leszedhették: körömmel felbontották és lehúzták. A héj nélküli, fehér vesszőket piros és zöld festéket tartalmazó teknőkben 15-20 percig áztatták. Az így megfestett vesszőből piros-fehér-zöld színű korbácsokat fontak. Az 1970-es években Pázmándon már színes műanyagszálakból és műanyaggal bevont alumíniumdrótból készült sibákat is használtak. Ezek formailag teljesen azonosak a fűzfavesszőből font korbácsokkal. A sibák hossza 60-80 centiméter. Pázmándon húsvéthétfő reggelén 5-6 óra között indulnak a legények a lányos házakhoz. Azt tartják szerencsésnek, ha még az ágyból ugrasztják ki a leányt. Ma a 10-15 év közötti fiúk gyakorolják leginkább a szokást. Ők 3-5 főből álló csoportokban járják a házakat. A rokonleányoknál, szomszédoknál, ismerősöknél nem maradhat el a sibálás. Az iskolás fiúk felkeresik és megsibálják leány osztálytársaikat. Az 5-10 év közötti kisfiúk egyedül vagy édesapjukkal együtt járják végig a rokonokat, szomszédokat; az 5 évnél kisebb fiúkat apjuk, nagyapjuk kíséri el a rokonokhoz, szomszédokhoz. Pázmándon a már menni és beszélni tudó kisfiú 2-3 éves korában kezdi a 227