Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
Húshagyókedden Abán is jártak a bolondosok. A hat-nyolc legényből álló alakoskodó csoport tagjai a leány, a harmonikus, a csundis, a vezér, a vőlegény, és a menyasszony voltak. A fehérbe öltözött, katonasapkás, fakardos vezér irányításával sorra járták a falu házait. A konyhaajtóban elnémultak, de a leány tartotta a kosarat a tojásnak, fánknak, lisztnek. Ha nem kaptak, akkor a csundis a hosszú piszkafára kötött vastag kötéllel a csundiwal belevágott a gárdorhoz közeli tócsába, hogy minél több sáros víz fröccsenjen a fehérre meszelt falra. A kutyákat is a csundis tartotta távol a maskarázó csoporttól. Harmonika muzsikára minden udvaron táncolt egyet a vőlegény a menyasszonnyal. Ha lehetett, akkor a táncba a háziakat is bevonták. Az adománygyűjtésen és a táncon kívül az udvaron mindegyik serényen „dolgozott" is: vasvillázták a kazal alját, söprögettek, meszeltek. Bolondoztak az utcán is: nagy zajjal, füttyögetéssel vonultak. Az esti farsangi bálon a bolondosok álarcban jelentek meg. Érdemes megemlíteni, hogy négy abai legény 1983 húshagyókeddjén felújította a szokást. Autóval jártak házról-házra, és nem fogadták el a tojást. Abai adatközlőm, Németh Sándorné Csizmadia Julianna (szül. 1923) 1986-ban így idézte fel a bolondosokat: „Húshagyókedden jöttek a bolondosok. A vezér fehér bőgatyában, csákó a fejében, nagy fakard volt nála. Egy legény leánynak öltözött: kosár a karján, bécsi piros kendővel kötötték hátra a fejét, kötény előtte, szoknyában volt. Papírálarc volt rajtuk. A „nőn" női álarc volt. Aharmonikás vigécnek volt kiöltözve, ünneplő szerű ruhában. Azon is volt álarc papírból. Még volt egy vasvellás, akinek a hátára szalmából púp volt tömve, a dereka kötéllel volt átkötve, hogy ki ne potyogjon a szalma. Azt játszotta, hogy púpos, nyomorék, lassan ment az udvaron, a szalmakazal körül „rendet" rakott. Rossz kalap a fején, mellette tollsöprű vagy toll volt. A csundis rossz nagy kabátot, kalapot viselt. A kalapja rongyszalaggal volt átkötve, ami hátul lelógott. Ő volt a sereghajtó, hátul ment, hogy a kutya meg ne harapja őket. Ha nem jól fogadták őket, vagy a leány vagy az anyja valami miatt nem tettszett a legényeknek, akkor belevágott a csundivdl a pocsolyába, és a sáros víz a tornácfalra fröcsögött. Egy hosszú botra kötél vagy lánc volt kötve, az volt a csundi. A hermonikás játszott a konyhaajtó előtt, a vezér megtáncoltatta a leányi. A csundis az a kutyákat ihingette, a vasvellás elment hátra, mintha rendezkedett volna valamit. Kaptak fánkot, tojást, pénzt, szalonnát. Késő délutánig eltartott. Nem is egy csapat járt. Volt úgy, hogy egy házhoz 3-4 csapat is bement egymás után. Az adományokat megsütötték vagy elosztoztak rajta. Este a bolondosok is mentek a farsangi bálra. 1945 után már nem járták a falut. 1986-ban újrajártak lovaskocsival, a KISZ rendezte, nem fogadtak el bort." Húshagyókedden Abán a bolondosokon kívül más alakoskodók is járták a falut: leánykérő, szolgálónak jelentkező, facsemete árus és borbélysegéd alakoskodókra emlékeztek. Két leány összebeszélt, az egyik felöltözött legénynek, a másik öregaszszonynak. így mentek leányt kérni a lányos házakhoz. Az öregasszonynak öltözött alakoskodó mint a „legény" ángya, keresztanyja kérte meg számára a leányt. „Elkéstek, elmúlt már a farsang" - ezt válaszolták a leány szülei a leánykérőknek, de azért fánkkal, borral, mindenhol megkínálták őket. A szolgálónak jelentkező alakoskodók közül az egyik legény leánynak, a másik öregembernek vagy öregasszonynak öltözött. Elmentek az ismerősökhöz, rokonokhoz, megkérdezték, hogy nincs-e szükségük szolgálóra. Még a szolgáló bérében is megegyeztek. Fánkkal, borral kínálták meg őket. Végül a házbeliek megpróbálták kitalálni, hogy kik voltak a szolgálónak jelentkezők. 190
