Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
A nemes Betlehemnek városába Gyermek született szűztől e világra; Örömet hoza Ádám árváira, Maradékira. Mi tehát bent karácsonyestéztünk a magunk egyszerű módján a kisszobában. Markolásztuk, törögettük, eszegettük a diót meg az almát. Volt kalács meg sült tök. Különösebb ajándékozás se történt. A rendbe hozott kiscipők, kiscsizmák ott sorakoztak az ágy alatt, meg az új, vagy inkább csak alakított, felújított ruháink a nagyszobai ómáriumban. Legfeljebb a nagyleány kapott fésűt, tükröt, meg a kisleány szép pántlikát a hajába. A nagyobb gyerekek esetleg egy jóféle bicskát, a kisebbek piros, fanyelű bugylibicskát. Ment a játék vidáman. A dióból még pörgetyűt is tudtunk csinálni egy gyufaszál alkalmazásával. Sándor bátyánk meg négy szegletes, fapörgetyűt faragott. Négy oldalára tintaceruzával 1-2-3-4 pont volt jelölve, remekül lehetett vele dióra játszani." Ugyancsak Seregélyes községből Gruiz Károly, a győri katolikus tanítóképző tanulója 1943-ban az országos középiskolai táj- és népkutató pályázatra készült dolgozatában a karácsonyi abroszról ezt írta: „Minden asszony fehérneműs szekrényének legféltettebb kincse. Csak karácsonyestén teszik fel az asztalra, akkor is csak a Bibliát és a karácsonyi kalácsot teszik az abroszra. A családfő felolvassa a Bibliából a karácsonyi történetet." Sárosdon a XIX. század utolsó harmadában született legöregebb adatközlők szerint karácsonyeste böjtös vacsorát ettek. Este csak tejlevest és mákos tésztát ettek mézzel. A tejleves így készült: „Ha felforrt a tej a vízzel keverve, megfőtt benne a krumpli, reszelt tésztával, felengedték vízzel. Sózás és készen van." A tejleves egyik változatát a táskalevest is főzték karácsonyestére: a grízzel megtöltött és megsütött rétesvégeket eldarabolták, a forró tejlevet rászedték. Tejleves helyett sok háznál főztek karácsonyesti vacsorára fahéjjal ízesített szilvalevest aszalt szilvából. Éjféli mise után kocsonyát, főtt kolbászt tormával fogyasztottak. rJ A karácsonyi asztalról és a karácsonyi vacsoráról Huszár Jánosné Zádori Julianna (szül. 1919) sárbogárdi református adatközlőm így beszélt: „Karácsonyeste egy marék szénát, kukoricát, búzát, árpát, zabot, babot hoztak be egy szakajtókosárban, abrosszal letakarták, és az asztal alá tették. 'Ha a Jézuska szamara jön, legyen mit ennie!' Az abroszt el szokták tenni, nem szokták használni, és ősszel a káposztát kinn a káposztáskertben meg szokták húzkodni vele, hogy ne legyen penészes. Ráterítették a káposztára és meghúzkodták vele. A karácsonyesti vacsora töltött káposzta, diós-, mákos kalács, kuglóf volt. A karácsonyi asztalra a legszebb szőttes abrosz került. Egy egész kenyeret, egy üveg bort tettek rá. Karácsonyeste ettek belőle, a bort is megitták. Az édesanya megszegte és mindenkinek adott belőle. Az asztal alá tett szénát, szemes terményeket karácsony reggel elosztották, a lónak, tehénnek, csikónak, borjúnak, disznónak, tyúkoknak, pulykának is adtak belőle." Kiss Józsefné pályamunkájának adatai szerint e takarmányokat újév napjáig az asztalon kell hagyni, újévkor kell az állatok között szétosztani. Leírása szerint a karácsonyi asztalon az egész kenyér mellett még só is volt. Ólomö'ntéskor a karácsonyi abrosszal takarták le az ijedtségben szenvedőt (Kiss 1984, 3-4). Bálint Sándor írja: „Sárbogárdi hagyomány szerint a kenyeret az asztal alá készített szalmára teszik, vacsorakor innen veszik elő." (1973, 82.) Ezt erősíti meg Varró Ágnes gyűjtése, amelyből arról értesülünk, hogy a karácsonyi asztal alá egy külön abrosszal 104
