Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
letakarva tettek kenyeret, sót és fokhagymát. Fogfájáskor ezt a fokhagymát tették a fájós fogba (IKMNA. 87.13). \ Cecén úgy tartották, fiogy a karácsonyi abrosz varázsereje a kimosással elvész, ezért az étkezés idejére felhajtották a karácsonyi abroszt, és a takaratlan asztallapról ettek (Csilléry 1980, III, 63). A karácsonyi asztal hiedelemkörét Vajtárói Diószegi Vilmos 1961-ben végzett gyűjtéséből ismerjük: „Mikor begyütt karácsony estéje, akkor leterítették egy szép abrosszal az asztalt, és akkor rátettek egy kenyeret, fokhagymát meg egy kis sót. Az asztal alá meg szoktak tenni szénát meg egy mosófát. Akkor szépen beköszöntöttek a karácsonyt és az vízkörösztig úgy volt." (Bognár Jánosné Pipellán Mária, 73 éves) „Karácsony estén az asztalra tettek egész kenyeret, egy girizd fokhagymát, 2-3 szem feketeborsot, pár szem kukoricát. Az asztal alá meg tettek egy marék szénát. Karácsony után a kukoricát meg a feketeborsot odaadtuk a kakasnak, hogy erősebb legyen, a kenyeret magunk ettük, a szénát meg a tehénnek attuk." (Fodor Pálné Kovács Mária, 77 éves) (Diószegi 1965,17,14). Baracson századunk első felében Ádám-Éva napján estig sokan kenyéren és vízen böjtöltek. Vacsorára bablevest és mákos tésztát ettek. Az enyingi református családoknál a karácsonyesti vacsora töltöttkáposzta, diós-, mákos kalács, kuglóf, aszalt gyümölcs, sült tök volt. A karácsonyesti asztalt fehér szőttes abrosszal terítették le, amit egész évben nem használtak máskor, csak az ijedt gyerek ólomöntéssel történő gyógyításánál. Ónyaöntéskor az ijedt gyereket a karácsonyi abrosszal takarták le. A katolikusok vacsorára böjtös ételeket: aszalék levest, lencselevest, halat, aszalt gyümölcsöt, sült tököt ettek. A lencsét azért is fogyasztották, hogy a következő évben szerencséjük, sok pénzük legyen. E célból néhány háznál pénzt is tettek a karácsonyi asztalra. Katolikus és református családoknál egyaránt a karácsonyi asztal alá kosárban szénát, szalmát tettek, mivel a kis Jézus is széna és szalma között született. Karácsony után ezt a szénát, szalmát a lábasjószágoknak adták. A karácsonyi morzsát a baromfiak kapták meg. A csóri reformátusoknál karácsonyeste 6 órakor tartották az istentiszteletet. Az ezt követő vacsorára töltött káposztát, diós-, mákos kalácsot ettek. Fehér szőttes abrosszal terítették le az asztalt, amelyre az 1930-as évekig az ünnepi kalács mellé még sót, búzát és kukoricát is tettek. Karácsony után e magvakat a baromfiak kapták, a sót is beletették a vizükbe, hogy egészségesek maradjanak. A váli katolikusok karácsonyeste nem vacsoráztak húsételt. Tejfellel behabart aszalékleves\(cseresznyelevest), kalácsot, aszalt gyümölcsöt ettek. Az éjféli mise után kocsonyát fogyasztottak. A reformátusok nem tartották az Ádám-Éva napi böjtöt. Szalmát, szénát, kukoricát tettek az asztal alá, amit karácsony után az állatoknak adtak. Úgy tartották, ha a szalmára a cica ráfekszik, akkor párnává válik, ha nem, akkor elég az asztal is. Az előbbi jómódot, az utóbbi szegénységet jelent (Szoboszlainé 1951, 48, 65; Pócs 1965, 54). Gyúrón karácsony böjtjén cseresznyelevest és barátfülét (lekváros- vagy mákos derelyét) vacsoráztak. Karácsony szombatján böjtöltek a bicskei katolikusok is: amíg az Esthajnalcsillag fel nem jött, tejet, túrót, bablevest, babsalátát ettek. A babsaláta főtt bab ecetes hagymával. Vacsorára mákos gubát vagy halat fogyasztottak. A karácsonyi asztalra egy kis köteg szénát tettek. A pusztavámi németeknél a karácsonyesti vacsora lencselevesből és mákos 105
