Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)

Új-Kismargita (J. II. 34.): 66. Ságibíróné /anya (J. II. 37.): 48. Tisza partján elaludtam (Aki szép lányt) (J. II. 48.) 54., 129—130. A kaposiállomáson keresztül (J. 11. 23.) : 119. III. A hangterjedelem közepén induló, majd oktáv tájáról leereszkedő, többmagú dallamok tömbje Egész régi népzenénk második legjelentősebb típustömbje olyan dallamokból áll, amelyeknek legeleje vagy kvint-kvart magasságában helyben időzik, vagy az alaphangról ide torkollik. Második sorukban — néha már az első sor végén is — oktáv-szeptim tájáig emelkednek és innét több-kevesebb hullámban ereszkednek alá. Míg az egymagú ereszkedők inkább tömörülésükkel és egyik-másik típusukkal jellemzőek a Dunántúlra (mert többi típusuk behálózza az egész magyar nyelvterületet), addig az ide tartozó daljamtípusok inkább tájanként változnak (csak maga a tömb általános). A következők tehát sajátosan dunántúli típusok: Rab vagyok (Hallottad-e hírét) (JÁRDÁNYI I. 201.): 38. (féllábba! majdnem,,Árva vagyok, árva" = „Megöltek égy legényt"). Erdők, völgyek (J. I. 208.): 103-106. (száz %-os változatok); 33. (féllábbal „Debrecennek van egy vize") és 65. (féllábbal „Bujdosik az árva madár"). Ez a két ötvözet-változat részben az Alföld hatását mutatja, anélkül, hogy mesterkéltnek, romlottnak hatna. Mindkét alföldi dallamtípus szintén ebbe a tömbbe tartozik (kvart-kvint táján indul, stb.), mindkettő nyolcszótagú sorokból épülő parlando. (Zalában, Baranyában nem túl ritka az „Erdők-völgyek" típusának összefonódása a „Fúj, süvölt a Mátra szele" és о „Debrecennek van egy vize" típusokkal). Eszterházy (J. I. 29.): 62-63. Dunyhám, párnám (J. I. 70.): 24. (kivételesen új stílusú alak). IV. Kisterjedelmű kezdősort ismétlő, ereszkedő, többmagú dallamok tömbje Alapképletük: А А В В, vagy А А В С. Ezeknek az „A"-sora éppúgy kvint-kvart táján indul, vagy alaphangról ide torkollik, mint az előző tömbbéli dallamtípusoké. De míg azok nem ismétlik kezdősorukat, hanem új, emelkedő sorral folytatódnak, addig ezek megismétlik első sorukat. Egy-két típusuk északon és Erdélyben is előfordul, zömük azonban kifejezetten dunántúli. A következő tartozik ide: Adott Isten szekeret (J. I. 171.) : 26., 64. 40