Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene – Fejér megye néprajza 1. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 25. (1982)
FEJÉR MEGYE NÉPZENEI JELLEMZÉSE Bartók Béla 1906-os és Kodály Zoltán 1922-es Fejér megyei gyűjtésében több olyan régi stílusú dallam szerepel, melyeknek változatai jó félszázad alatt szép számban kerültek elő Tolna, Baranya, Somogy megyéből, némelyikük még Zalából, Vasból is (24., 26., 30., 32., 38., 56., 92., 101.). Az 1960 táján megkezdett intenzív Fejér megyei gyűjtőmunka során a jelenség fordítottja is feltárult: egyre nagyobb számban jönnek elő korábban csak Dél—Dunántúlon, csak Dél- és Nyugat—Dunántúlon talált dallamtípusok változatai a Mezőföldről, Sárrétről, Vértesaljáról. A Béreslegény-típus gócának pedig éppen Fejér megye bizonyult: az 1970-es központi összegezéskor kiderült, hogy a 21 (-22) lelőhelyen 37(-38) személytől gyűjtött változatok közül 21 (-22) származik Fejér megye tíz(—tizenegy) falujából, 9—10 Tolna megye 4—5 községéből (t. i. egy dalközlő Fejér megyéből került Tolnába, a dalt gyermekkorában a Mezőföldön tanulta), két-két változat származik Somogy és Veszprém megye két-két helységéből, egy-egy pedig Baranyából és Szlavóniából. A 22. lelőhely és 38. személy egy Abaúj—Torna megyei, zeneileg kevésbé jellegzetes változatra utal. A teljes változatállományt közli A Magyar Népzene Tára VI. kötete 314-327. és 736-741. oldala. Vagy Észak-Fejérből, vagy Dél—Komáromból származhat Kiss Dénes pápai joghallgató 1844-es gyűjtése, melyet sok más dallal együtt a Magyar Tudományos Akadémia felhívására küldött be, lelőhelyek megadása nélkül, de elfogadható kotta- és szöveglejegyzésben; ez az eddig ismert legkorábbi Béreslegény. A Mezőföldről Tolna megyébe került Bartos Mihály (szül. 1879., Alsóalap) összefüggő kettős-dalnak énekelte a ,,Béres vagyok, béres" és „Béreslegény, jól megrakd a szekeret" egyébként külön darabokat, mert így tanulta szintén kanász apjától. Már a húszas-harmincas évek óta tudjuk Bartók és Kodály tudományos írásaiból, hogy a dallamkészlet, annak stílusok szerinti megoszlása, az egyes dallamfajták felhangzási gyakorisága, és a nép életében betöltött szerepe tájanként, megyénként, sőt falvanként változik. Vannak hagyományban fölöttébb, közepesen és kevéssé gazdag területek, települések, családok illetve személyek. Amíg a gyűjtőmunka a virágzóbb tájakra, kivált a peremvidékekre összpontosult, addig Fejér megye valóban keveset árult el amúgy sem túl gazdagnak ígérkező anyagából. Ám a hatvanas-hetvenes évek megfeszített gyűjtőmunkája megszólaltatta a javarészben már csak emlékezetben tárolt régi stílusú illetve tájjellegű dallamokat, jó néhány típusukat többféle változatban is. Emellett sok olyan új stílusú és ún. „C -osztályos" dallam is elhangzott, amilyenek a magyar nyelvterület más részein is hasonlóan hallhatók. Előkerült néhány teljesen új, legalább is dunántúli viszonylatban korábban még meg nem talált dallamfajta, végül sikerült felidézni siratóéneket is. Ilyenformán feltártságban Fejér megye messze megelőzte Komárom-Esztergomot és Nyugat—Pestet, megközelítette (talán utói is érte) Veszprémet, Vast, Győr—Sopront és jelentősen mérsékelte elmaradását Tolna-, Baranya-, Somogy-, Zalához képest. Jelen válogatás közel másfélszáz dallamtípus 183 változatában mutatja be Fejér megye bennszülött magyarságának népzenéjét, kiegészítve a dallamtárat kolomphangolási adatokkal. 37
